Szemelvények a 34. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról - Budapest, 1938. május 25-29.

2017.09.22

1938. május 22-én a Szent István Bazilikában háromezer rendőr vett részt a vasárnapi szentmisén és járult szentáldozáshoz. "Ha a rendőr imádkozik, nyugodt lehet a család, a hitves, a társadalom és a haza." - hangzott el a szentbeszédben. XI. Piusz pápa levélben üdvözölte a kongresszus résztvevőit: "Hol kereshetné ma a szenvedő emberiség bajaira a gyógyulást, ha nem Jézus Krisztusban, aki az út, az igazság és az élet? (...) Vissza kell térni az isteni Mesterhez és ismét megadni neki a köteles tiszteletet, és felébreszteni a szeretet tiszta lángját! Vissza kell vezetni az embereket a legfölségesebb Oltáriszentséghez! (...) Buzgón kérjük Istentől, hogy Krisztus az eucharisztikus színek alatt diadalmaskodjon az utcákon, tereken, fővárosotok templomaiban és a lelkekben. Szívből adom apostoli áldásomat mindenkire."

A kongresszus megnyitása előtti estén (május 24-én) az Ünnepi Csarnokban Pacelli bíboros szavai után megható pillanat következett. Balla Sándor, százéves alföldi magyar lépett a dobogóra, és így köszöntötte a pápai követet:
"Áldott, aki az Úr nevében jő, hozsanna a magasságban! - Ezt énekeli a magyar földdolgozó, sokat szenvedett népe. Így köszönti azt, aki a mi Urunk Jézus földi helytartójának, Szent Péter utódjának követségében jött mihozzánk. A mindennapi kenyérért verejtékező földmíves nép hűséges katolikus hitéhez. Hisszük és valljuk, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus jelen van a legméltóságosabb Oltáriszentségben, és ezt a kincset a Római Katolikus Egyházra bízta. De azt is hisszük és valljuk, hogy a földön szántott barázda, az elvetett mag, a mindennapi kenyérért csorduló verejtékünk közelebb visz minket a teremtő Istenhez, közelebb visz az Oltáriszentséghez. Jézus Krisztus azzal tüntetett ki minket, földmíves népet, hogy a mi kezünkből kikerülő kenyeret választotta palástjának. Erről a hitről teszünk itt tanúságot Szentséges Atyánk követe előtt. Ezt hoztam el a föld népének nevében. Fogadja ezt a hitvallásunkat, mint katolikus magyar lelkünk legdrágább ajándékát. Áldja meg a szentségi Jézus minden lépését! Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!"

1938. május 25-én zuhogó esőben gyülekeztek az emberek. Már hétfő dél óta szakadatlanul esett. Reménytelennek látszott, hogy kiderül az idő. A gyermekek, akik a budapesti kongresszus sikeréért annyi imádságot és annyi szentáldozást ajánlottak fel, nem imádkoztak hiába, mert egyszer csak elállt az eső, és fél órán belül kisütött a nap! Krisztust emlegette az egész főváros!
Május 26. és 29. között több mint 250 ezer ember utazott fel vidékről Budapestre, hogy részt vegyen a kongresszuson. Kb. 300 ezer budapesti hívő vett részt a rendezvényeken. Hitler a németeknek és osztrákoknak megtiltotta a részvételt, mégis kb. 25 ezer külföldi tudott csatlakozni ehhez a csodálatos rendezvénysorozathoz. Május 25-én délután a Hősök terén mintegy 200 ezer ember vett részt az ünnepi nyitószentmisén. Részlet Pacelli bíboros szentbeszédéből: "Az eucharisztikus Krisztussal ma is úgy bánnak, ahogyan bántak Krisztussal földi életében. Krisztus szenvedése Betlehemtől és a Golgotától az idők végezetéig tart. Ez a keresztény szív számára megpróbáltatást és szenvedést okozhat, de nem lehet akadálya hitének. Hol van ma Heródes és Pilátus? Hol van Néró, Dioklécián és Juliánus aposztata? Hol vannak az első századok keresztényüldözői? Porrá és hamuvá lettek a kereszténység ellenségei. A győztes: az Oltáriszentség Krisztusa! (...) Ő lesz a győztes továbbra is! Az istentagadás és istengyűlölet apostolai hiába akarják Krisztus művét, sőt nevét is száműzni az államból, a hívek szívéből. (...) Az Oltáriszentség az emberiség számára hitünk foglalata, a szentség iskolája. (...) A szentek példáján láthatjuk, milyen szoros kapcsolat van az Eucharisztia és az életszentség között. Szentekké kell lennünk az Oltáriszentség által!"

Május 26-án, áldozócsütörtökön 150 ezer elsőáldozó (és az ő hozzátartozóik) gyűltek össze a Hősök terén. A meleg májusi napfényben 300 pap végezte az áldoztatás szolgálatát. A külső látható szépség mellett a lényeg természetesen a gyermekek, fiatalok lelki tisztasága, lelkük kegyelembe öltözött ragyogása volt, azután a Jézus Krisztusba vetett hit, a Jézus utáni vágyódás és az iránta megnyilvánuló szeretet. Igen, ez a lényege a szentáldozásnak. Az eucharisztikus kongresszus ideje alatt az Andrássy úton és a Hősök terén sűrűn álltak a gyóntatószékek.

Csütörtök este indult a "tündöklő diadalút a magyar sors folyóján". A Szent István Bazilikától körmenetben vitték a Szent István gőzösre az Oltáriszentséget. A gőzöst nyolc hajó kísérte. Egy hajón kivilágított körmeneti kereszt; két hajón hatalmas gyertya; következő hajón ötven harsonás és imádkozó apácák; majd negyven, dalmatikába öltözött kispap füstölőkkel; és a vezér hajón a pápai legátus és a bíboros térdelve az Oltáriszentség előtt. Majd még öt hajó, az ötödiken szintén kivilágított kereszt. A menet megkerülte a Margitszigetet és visszatért az Eötvös térre. A hidak gyönyörű látványt mutattak speciális díszítéseikkel. A visszaérkezés után szentségi áldás következett. Amikor a körmenet visszaindult a Bazilikába, elkezdődött a tűzijáték a Gellért-hegyről. Május 27-én reggel a Hősök terén a katonák és hadirokkantak vettek részt szentmisén. Ugyanaznap éjszaka 150 ezer férfi jelent meg a Hősök terén szentségimádásra, Csávossy Elemér jezsuita atya vezetésével. Az éjféli szentmisén ugyanennyien járultak szentáldozáshoz. Ekkor a "világosság a sötétségben világított!" A szentáldozás előtt 150 ezer férfi együtt zengte: "Szívednek szenteljük magunkat!" Május 28-án az Egyház egységéért tartott konferenciát rendezték meg. Este ünnepség volt az Operaházban, ahol Liszt Ferenc Krisztus Oratóriumát adták elő. Május 29-én (a befejező napon) a falvak fiatalsága vonult fel az Ünnepi Csarnoknál. 25 ezer fiatal érkezett az ünnepi nagygyűlésre. A Hősök terére folyamatosan gyűlt a nép. A délelőtti szentmisére mintegy 500 ezer ember érkezett. A főoltárhoz vonult a papság: háromszáz áldozópap, hatszáz ministráns, majd papnövendékek, felszentelt papok, bíborosok. 1200 tagú kórus énekelte a Christus Vincit-et. Délután három órakor a Szent István Bazilikából körmenet indult a Hősök terére. Négy és fél órán át hömpölygött a hívek ezer színben pompázó menete. Erre a napra az egymilliós Budapest kétmilliósra duzzadt a zarándokoktól. Amikor a körmenet a Hősök terére ért a napsütés helyett zuhogó eső kísérte a menetet. Két nagy mennydörgés közben felcsendült magyarul a Te Deum: "Téged Isten dicsérünk..." A felhőszakadás miatt csak a pápai legátus beszéde hangzott el, Serédi Jusztinián bíboros beszédét a rádió közvetítette este. Pacelli bíboros többek között az alábbiakat mondta: "Tanúim lesztek! - Ezekkel a szavakkal búcsúzott az Üdvözítő tanítványaitól, és ezekkel a szavakkal búcsúzik tőlünk is, akiket szétküld ebbe a szeretetszegény és gyűlölettel teli mai világba, mint az ő szeretetparancsának apostolait, hírnökeit és követőit. Ez a kongresszus a szeretet kötelékével fűzi össze az eucharisztikus Király híveit mind az öt világrészben. Az eucharisztikus lelkek erős lelkek. Az eucharisztikus lelkek hősies lelkek. Nem a világtól való visszahúzódás a helyes magatartás, hanem az Eucharisztiából táplálkozó szeretet-apostolkodás. Ennek kell meghódítania a világot. A jó és a rossz hatalmas párviadalban mérkőznek egymással. A jelen pillanatban senkinek sincs joga ahhoz, hogy közömbös legyen."
Majd egy imával zárta szavait:
"Ó, Jézus Krisztus, Te, aki a világ királya vagy, fordítsd jóságos és könyörületes tekintetedet ezekre a százezrekre, akik a katolikus világ küldötteiként kelettől nyugatig összegyűltek oltárodnál, eucharisztikus királyi asztalod vendégeiként, hogy megünnepeljék a szeretet szent testvéri ünnepét. Add meg nekik az erőt, hogy a kegyelemben gazdag napok sugalmazásait Hozzád és hozzájuk méltó tettekre tudják váltani. Add, hogy mindegyikőjükből a szeretet tanúja, hirdetője és apostola legyen. Add, hogy akik a szent nevedben itt összegyűltek és azok is, akik szerte a világon ebben az ünnepélyes pillanatban veled együtt éreznek, szívük békés átalakulásának harcosai legyenek, lángra lobbantva békétlen korunk viharai közepette a szeretetnek azt a tüzét, amelyet te hoztál e világba. Mane obiscum Domine! - Maradj velünk Urunk! - Így imádkozik és könyörög a te néped ezekben a súlyos időkben. Mielőtt ütne a válás órája... a hála Te Deumát énekeljük: Te vagy, Uram, én reményem, ne hagyj soha szégyent érnem. Kedves magyar testvéreim! Boldogan viszem hírül Őszentségének, milyen lelkes és méltó ünnepségnek voltunk tanúi a magyar fővárosban! Különösen ki akarom még emelni a magyar közönség példátlanul fegyelmezett magatartását. Kívánom, hogy e szép napok emléke soha el ne vesszen, és mindnyájunkon a szentségi Jézus áldása legyen életben és halálban. Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus! Éljen Mária országa!"
Másnap, 1938. május 30-án megkezdődött a Szent István Év, első szent királyunk halálának 900. évfordulóján, sok megemlékezéssel. Ebben az évben a Szent Jobb országjáró körútra indult, bejárva minden fontosabb helyet.

Az 1938-as magyar kongresszuson XI. Pius pápát Pacelli bíboros képviselte, aki nagyon komoly lelki élményekkel tért vissza Rómába, és tíz év múltán pápaként rádióbeszédében külön megemlítette, hogy milyen felemelő, szívet melengető, hitet erősítő, csodálatos élményeket adott számára a budapesti eucharisztikus ünneplés.

(Felhasznált irodalom: Katona István: A Szeretet köteléke,
Szent Gellért Kiadó és Nyomda, 2007.)