Lackfi János

Felnőtt megtérő, a jegyesoktatása során talált rá hitére, azóta áthatja művészetét. Az irodalmat a párbeszéd terepének tekinti. Írásaiban elsősorban saját istenélménye köszön vissza. Isten-keresgélő című versében így fogalmaz:
„Kergetem egyre / én is az Istent, / csörtet utánam, / bújik a nincsben. // Bújik a vanban, / fűsuhogásban, / engedi néha, / hogy kipecázzam. // Hogyha a markom / összeszorítom, / csobban a vízben, / elviszi titkom. // Ám ha lehunyom / két szemem, itt van, / csak maradásra / kell kitanítsam…”