

Proszenyák Róbert egy futóverseny közben kómába esett, az ott megélt időtlenség és fizikai-lelki fájdalmak ráébresztették arra, hogy életének az esetet megelőző szakaszában önmagát állította a középpontba. Felismerte, hogy addigi gondolkodása, életvezetése nem a mennyország felé vezetik. Felépülése után megtért.