A hit olyan, mint síelésnél az alsó ruha

Interjú Kovács András Péter, Karinthy-gyűrűs humoristával
kovacs_andras_peter_.jpg

Kamaszkorában pap akart lenni, majd érettségi után mégis a jogi pálya mellett döntött. 2006-ban megnyerte a Magyar Rádió Humorfesztiválját. Ma hazánk egyik legismertebb előadója, Karinthy-gyűrűs humorista. Kovács András Péterrel keresztény neveltetésről, házasságról és hitről, mint erőforrásról beszélgettünk.

A Budai Ciszterci Szent Imre Gimnáziumban érettségiztél. Hogyan élted meg azokat az éveket, milyen útravalót kaptál az atyáktól?

Egy egész életet meghatározó négy évet töltöttem az iskolában, nagyon egyben volt ott minden. Túl azon, hogy katolikus nevelést kaptunk, maguk a szerzetes tanáraink is hiteles személyek voltak. Az osztályfőnökünk remek közösségépítő személyiséggel rendelkezett, és maga az osztály is összetartó csapat volt. Hihetetlenül erős alapokat hoztam abból az időszakból. Olyannyira, hogy később az egykori osztálytársaimmal saját magunk is tudtunk lelkiprogramokat szervezni anélkül, hogy bármilyen intézményes segítséget igénybe vettünk volna. Azóta is egy rendkívül összetartó közösség vagyunk, hasonló gondolkodású emberek alkotják tagjait.

A házasság – és most inkább egyházi értelemben gondolok rá, kevésbé polgári jogiban – a hűséget, a jó dolgok mellett a kihívások, nehézségek közös leküzdését, és az elköteleződést is jelenti. Érték-e mindez manapság? Kell-e, hogy érték legyen?

Sokat gondolkoztam magam is azon, hogy mennyit számít az oltár előtt kimondott szó vagy az a papír, amit kap ehhez az ember. Végső soron arra jutottam, hogy voltaképp a házasság olyan, mint egy hivatás. Az ember nem akkor lesz igazából jogász (én az vagyok, ezért tudom ezt a példát hozni) amikor megkapja a diplomáját, hanem hosszú évek során válik azzá. Ugyanez a helyzet a házassággal. Az ember nem aznap lesz férj vagy feleség, amikor ezt a másiknak kimondja, hanem hosszú-hosszú, közösen eltöltött, átélt évek alatt.

Mitől tud jó lenni egy házasság?

Nálunk, a mi kapcsolatunkban mindig is megvolt és megvan most is a másik iránti kölcsönös szeretet, tisztelet, és az a bizalom, amivel egymás felé fordulunk. Úgy gondolom, hogy azok az általános emberi kvalitások, keresztény értékek, amiket az ember a vallásával is magába szív – mint például a türelem, az önfeláldozás – ezek azok, amik leginkább számítanak az emberi kapcsolatokban. Ezek nélkül a házasság se tud igazán jó lenni.

A jövő évi Eucharisztikus Kongresszus mottója: Minden forrásom belőled fakad. A Te életedben milyen forrást, erőt ad a hit?

Minden pillanatban érzem a keresztény vallás erejét. Például akkor is, amikor kiállok a színpadra. A hit olyan, mint síeléskor az alsó ruházat. Lehet, hogy más nem látja rajtam, de én tudom, hogy ott van, és hogy mennyit számít, mennyit melegít és mennyit véd. Egy belső vért, ami egyfelől ad némi magabiztosságot, másfelől iránymutatásként, erkölcsi-morális iránytűként szolgál azzal kapcsolatban, hogy mi az, amiről beszéljek, és mi az, amiről ne. Ha pedig valamiről beszélek, akkor segít abban, hogyan tegyem azt.

NEK Titkárság

Fotó: Kovács András Péter fotóalbumából