Miért van szükségünk a nagyböjtre?

A nagyböjt azért is talán a legkülönlegesebb időszak az egyházi évben, mert megélhetjük jól és rosszul is
bojt.jpg

„Amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked” – mondta Jézus Máté evangéliuma szerint. A nagyböjt az egyik legfontosabb, ám az egyik leginkább félreértett időszak a keresztény vallásban. De vajon mi a helyes út, hogyan böjtöljünk? Valóban szükségünk van rá? Vajon mi az én „pusztám”?

„Úgy adj, hogy fájjon” – mondta egy alkalommal Teréz anya, utalva arra, hogy sokan csak a feleslegükhöz nyúlnak, ami nem igazi adakozás. Szavai – bár a szegények megsegítésére értette – tökéletesen illik a nagyböjtre is. Természetesen nem fizikailag kell értenünk a fájdalmat, hanem úgy hogy a hiányt megérezzük magunkon. Ám amit eleinte hiányként fogunk fel, az lesz később a legnagyobb ajándékunk. Fontos ugyanakkor, hogy az arányokra is odafigyeljünk.

A nagyböjt azért is az egyik legkülönlegesebb időszak az egyházi évben, mert megélhetjük jól és rosszul is. Az egyházi szabályozás szerint e 40 napos időszakra a minimális lemondás a pénteki hústilalom, valamint a hamvazószerdai és nagypénteki szigorú böjt, ami a húsmentesség mellett a napi háromszori étkezést (és az egyszeri jóllakást) jelenti. Ez azonban csupán az „alapszint”, amennyiben ennél többet akarunk tenni a felkészülésünk érdekében, lehetőségeink szinte korlátlanok. Természetesen a józan ész szabályai szerint. Nem tehetjük meg azt, amit Jézus, hogy negyven napra kivonulunk a pusztába, és egyáltalán nem étkezünk. Neumann Teréz példáját se kövessük, aki élete utolsó negyven évében egy falatot sem vett magához a szent ostyán kívül. A ló másik oldalára se essünk át: az Oltáriszentségről nem biztos, hogy érdemes lemondani.

Jézus nem azt akarja, hogy rokkanjunk bele a böjtbe, így például a gyermekek, az idősek, a betegek vagy a nehéz fizikai munkát végzők ne az éltető és számukra az átlagnál jóval szükségesebb ételek lemondásával csatlakozzanak a böjtölőkhöz. A legyengült szervezetnek nagy szüksége van fehérjére éppúgy, mint az idősebb korosztálynak, a fehérjék izom- és testszövetépítő szerepe pedig pótolhatatlan. Ők találhatnak másfajta „áldozatot” is. (Évszázadokkal ezelőtt még az utazók is felmentést kaptak, hiszen kevés megerőltetőbb dolgot lehet elképzelni, mint a napokon/heteken át történő gyaloglás.) Különleges esetekben megbocsátható ugyanakkor az is, ha egy egészséges, életerős fiatal szándékosan húst fogyaszt egy nagyböjti pénteken. Például akkor, ha azért eszünk, hogy ne bántsuk meg a házigazdát, aki nem tudott erről és húsos étellel készült.

Mivel minden ember más, mindenkinek mást jelent az igazi lemondás, amely során eljuthatunk a saját „pusztaságunkba”, ami egyszerre hoz lelki, testi és szellemi megújulást, valamint visz közelebb bennünket Jézushoz, általa pedig a boldogságunkhoz. Szent Ágoston így fogalmazott: „A böjtölés tisztítja a szívet, megvilágítja az értelmet, erősíti az akaratot, gyöngíti az érzékiséget, megfékezi a vágyakat, a szenvedélyek fáklyáit eloltja és meggyújtja a tisztaság világosságát”.

A kötelezettség nélküli, saját akaratunkból történő lemondás és önmegtartóztatás nemesíti jellemünket, a test ezáltal is megtudja, hogy nem ő az irányító, hanem a lélek. Mai világunkban különösen fontos, hogy ne a testi kényelem domináljon a döntéseinknél, hiába élünk egy fogyasztói társadalomban. A test megregulázásával ráadásul nem várt eredményeket is elérhetünk: a dietetikusok szerint heti egy-két húsmentes nappal hatékonyan tehermentesíthetjük emésztőrendszerünket, továbbá a Földnek és élővilágának is jót tehetünk.

Jézus azt mondta, hogy „Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt.” (Mt 6,16) Nagyobb vétek az ugyanis, ha csak azért mondunk le valamiről, hogy sajnáltassuk magunkat. A nagyböjt ugyanis nem a kesergés, hanem az öröm, a nyugalom és a megtisztulás időszaka. Arra készít lelkileg elő, hogy „a világi élvezetektől” kissé eltávolodva, együttérző lélekkel vegyünk részt a húsvéti szent három nap szertartásain, és tiszta szívvel, lélekkel és testtel tudjuk fogadni megváltásunk ünnepét.

Érdekességek a nagyböjtről

Ha a hamvazószerda és a húsvét közötti napokat összeadjuk, több mint 40 nap jön ki. Ez pedig azért van, mert a vasárnapok hivatalosan még a nagyböjtben sem böjti napok.

Azért hívjuk a húsvét előtti heteket nagyböjtnek, mert létezik kisböjt is. Ez pedig az év minden egyes pénteki napja, amely Krisztus halálára emlékeztet.

Az ősegyházban az emlékezés és tisztelet jeleként a nagyböjt egyes napjain nem végeztek szentmisét, a korábban átváltoztatott Oltáriszentséget vették magukhoz. Ma már csak nagypénteken van ez így.

A II. században még csupán két napig tartott a böjt, a III. században már kb. két hétig, míg a IV. században vált általánossá a „quadragesima”, azaz a negyven napos böjt.

Az ókortól kezdve a XII-XIII. századig a súlyos vétket (például bálványimádás, varázslás, uzsora, nőrablás, gyújtogatás) elkövetőknek nyilvános vezeklésen kellett részt venniük, ami hamvazószerdától nagycsütörtökig tartott. Mindennek része volt többek között a bűnbánati hajviselet, a nagyon szigorú böjt és egyéb áldozatok, valamint az élvezetekről történő lemondás is.

Néhány gyakorlati tipp a nagyböjtre

Mi legyen akkor, ha titokban akarjuk tartani a böjtölésünk, de valaki rákérdez például, hogy miért nem eszünk húst vagy miért nem kérünk a kínált csokoládéból? Kár lenne letagadni, inkább magyarázzuk meg az okot.

A negyven nap során érdemes a fiataloknak megfogadni, hogy a kontroller helyett többet markolják a felmosófát, és gyakrabban segítenek otthon a házimunkában.

Ha édesszájúak vagyunk, különösen nagy lemondásnak számít a heti csokiadag megvágása, aminek egyébként számos élettani előnye is lehet. Istennek mindenesetre kedves ajándék.

A párok megfogadhatják, hogy kevesebbszer nyúlnak a mobiltelefonjuk felé (esetleg este 8 után már egyáltalán nem), és többet vannak a másikkal.

Ha van egy kistestvérünk, fogadjuk meg, hogy többet leszünk vele, kimegyünk együtt focizni vagy segítünk neki tanulni.

Bármily különösen is hangzik a rendszeres sportolás beiktatása is lehet egy jó fogadalom, hiszen a kényelmünkről mondunk le.

Megfogadhatjuk, hogy heti egy hétköznapi misére is elmegyünk, és rendszeresen áldozunk. Az Oltáriszentség magunkhoz vétele még közelebb vihet minket a szent ünnephez.


Kép forrása: Wikipédia