"Nincs olyan óra, hogy ne szólnék a fentiekhez”

2021. június 22.
Tóth Gabi nagy örömmel és lelkesedéssel vállalta, hogy amiben csak tudja, segíti az 52. NEK sikerét. Erről, a családjából hozott értékekről, mély hitéről is beszélgettünk annak kapcsán, hogy az énekesnőt is Önkéntes Hírnökként köszönthetjük a csapatunkban

Ha azt mondom, hogy önkéntes szolgálat, akkor mi jut elsőként az eszedbe?

Adom az egyik vállamat, hogy támaszkodjon rá, aki szükségét érzi. Úgy gondolom, hogy bár más helyett végigjárni az útját nem tudom, de segíteni igen. Emellett rendkívül fontosnak tartom, hogy csak olyan szolgálatot vállaljon el az ember, amelyről azt érzi, hogy teljes erőbedobással tudja támogatni. Az a típus vagyok, aki, ha elvállalja, akkor csinálja is. Tehát nemcsak névleg állok bizonyos ügyek mellé, hanem aktív szerepet is vállalok. Ha kell, vizet osztok vagy éppen segítek a külföldről hazánkba érkezőknek eligazodni. Mindig ott próbálok tenni, ahol a legnagyobb szükséget érzem. Ezekben a nehéz időkben pedig mindenkinek hitre, tisztaságra, emelkedettségre van szüksége… Ily módon most ezen a rendezvényen kell ottlennünk!

Melyek a hithez fűződő első emlékeid? A családodban milyen szerepet tölt be a vallás?

Egészen a születésemtől kezdve velem van, a családom számára már a megkeresztelésem is fontos esemény volt, hiszen nálunk, vidéken nagy becsben tartják ezeket az ünnepi alkalmakat. Még a távoli rokonok is eljöttek Tapolcára, hogy a keresztelőmön részt vegyenek. Egyébként az anyai nagyanyám nagyon vallásos, és ő a mindennapokban is gyakorolja a hitét. Ő mesélt nekem először a mennyről, az angyalokról és a szentjeinkről. 5-6 éves koromtól kezdve számomra természetes volt, hogy szombaton és vasárnap is templomba járunk. Aztán egy katolikus általános iskolába kerültem, ahol alsó tagozatban apácák tanítottak. A másik, életemet meghatározó élményem is innen származik: ebben az iskolában csak roma osztálytársaim voltak, így megismertem az ő közösségüket, akiknek a hite szintén példaértékű volt számomra.

Gyerekként mi volt a legfontosabb, amiben mindez segített neked?

A hit hidat képezett a túlvilág és az itteni lét között. Ez kislányként segített megbarátkoznom azzal, hogy mi lesz velünk a halálunk után. De a nagymamám megtanított arra is, hogy hogyan kérjem a fentiek segítségét az imáimban, mert az majd megóv minden bajtól.

Tiniként aztán bekerültél a Megasztárba, Tapolcáról felköltöztél Budapestre, ami fenekestül felforgatta az életedet…

Olyan voltam, mint A Gyűrűk Urában Zsákos Frodó, aki a megyéből a borzasztó nagy, sötét, hitetlen, külcsínekre adó világba csöppen az addigi kis zárt, hittel teli életéből. Azt éreztem, hogy meg kell tagadnom az otthonról hozottakat, mert iszonyú sok gúny és bántás ért miattuk. A tájszólásom és éppen a hagyományőrzésem vált a rosszallások célpontjává. Akkor ugyanis még táncoltam a Batsányi Táncegyüttesben, ami Magyarország harmadik legnagyobb táncegyüttese. A népi hagyományokat éltem, melyeknek nagyon fontos része a hit, a vallás. Így tulajdonképpen minden kritika, ami a hagyományőrzésemre irányult, azzal a bennem addig sziklaszilárdan élő hitemet bizonytalanította el. Hirtelen azt éreztem, hogy minden ciki, amit otthonról hozok, ezért el kell nyomnom magamban.

Mégis nemrégiben azt nyilatkoztad, hogy jó öt-hat éve visszataláltál önmagadhoz. Mi történt akkor?

Ennél kicsit hamarabb, de valóban történt egy nagy változás az életemben: 2012-ben mintha a Jóisten küldött volna nekem egy jelet. Akkoriban azt éreztem, hogy egyáltalán nem vagyok a helyemen, nem éreztem igazán jól magamat a bőrömben. Ekkor egy sötét, hideg, téli napon elmentem egy focimeccsre Soroksáron. Egymástól nem messze ketten ültünk a lelátón: egy ismeretlen lány meg én. Boginak hívják a lányt, akivel szóba elegyedtünk, és hamar kiderült, éppen egy ugyanolyan nőgyógyászati beavatkozáson van túl, mint amit rajtam is elvégeztek korábban. Egyszerűen azt éreztem, hogy szembejön velem a múltam, és egy rendkívül tiszta, angyali nő formájában vág arcon. Bogi egy olyan rendkívüli teremtés, amilyennel azelőtt nem találkoztam, és rövidesen azt is megtudtam róla, hogy ő bizony egy nagyon mély hittel rendelkező, vallásos ember, aki a viselkedésével példa lett előttem. Idővel azt éreztem, hogy olyanná akarok válni, mint ő. Szép lassan összecsiszolódtunk, és ma már ő a gyermekem keresztanyja, a legjobb barátnőm és a lelki társam. Az ő hatására visszataláltam a gyökereimhez, 2015 környékén pedig a népzenéhez is, ami, azáltal, hogy rendkívül sok ima jelenik meg benne, segítette az én megtisztulási folyamatomat is.

A kislányotok, Hannaróza érkezése mit változtatott meg ezen a téren?

A rituálémban talán annyit, hogy mostanra a lefekvés előtti imák váltak számomra a legfontosabbá, de azt kell mondjam, hogy nincs olyan óra, hogy ne szólnék a fentiekhez. Ezt a férjem, aki egyébként egy zsidó származású férfi, maximálisan tiszteletben tartja, és a legnagyobb nyitottsággal fordul felém. Az pedig nem volt kérdés, hogy a lányunkat katolikusnak kereszteljük, de számomra nagyon fontos, hogy az édesapja vallásának alapjait is éppúgy megismerje. Azt gondolom, hogy azzal mutatunk számára utat és példát, ahogyan mi élünk. Tehát azzal, hogy a mindennapjaink része a feltétel nélküli szeretet és a másik elfogadása – akár vallási kérdésekben is.

Mennyire támadnak most téged azért, mert nyíltan felvállalod a mélyen hívő oldaladat?

Szokták mondani, hogy minél emelkedettebb vagy, annál többen akarnak visszahúzni. Én ezt nap mint nap tapasztalom, de olyan erős a hitem, hogy ma már sokkal jobban kezelem ezeket, és nem tudnak megingatni. Tavaly októberben a Sztárban sztár című műsorban színpadra álltam egy duettet énekelni Szabó Ádámmal, és ott bizony volt egy istenélményem: olyan erőt, mély nyugalmat és biztonságot éltem át, amit azóta sem tudok megmagyarázni. Azt viszont tudom, hogy a kiállásommal vagy akár a zenémmel ebből az erőből átadhatok másoknak is.