Huszonöt éves a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

2018.06.04

Hálaadó szentmisét mutattak be a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye alapításának 25. évfordulója alkalmából június 2-án a debreceni Szent Anna-székesegyházban, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus missziós keresztjének jelenlétében, Erdő Péter bíboros, prímás főcelebrálásával.

Szentbeszédében Erdő Péter bíboros, prímás többek közt visszatekintett az egyházmegye megalapításának kezdeteire és a missziós kereszt megtérésre hívó erejét is kiemelte. Beszédét teljes terjedelmében közöljük:

"Főtisztelendő Megyéspüspök Úr! 
Főtisztelendő Nyugalmazott Megyéspüspök Úr!
Kedves Testvéreim a Püspöki és a Papi Rendben!
A Testvéregyházak Igen Tisztelt Képviselői!
A Társadalmi és Kulturális Élet Tisztelt Vezetői!
Krisztusban Kedves Testvérek!

"A bölcsesség házat épített magának" (Péld 9,1). Lakomát készített, elküldte szolgáit az egész városba és meghívott mindenkit: "Gyertek, egyetek a kenyeremből és igyatok a boromból" - olvassuk a Példabeszédek Könyvében (Péld 9,5). 25 évvel ezelőtt az isteni Bölcsesség új házat épített magának itt, Debrecenben. Lelki házat, a hívők teljes közösségét, vagyis Egyházat. Szent II. János Pál pápa ekkor alapította meg a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyét. Nem volt új épület a székesegyház, de új és önálló volt a lelki épület, az egyházmegye. Az alapítás akkor egy intézkedés volt. Hosszú évek fejlődésének megkoronázása és új, alkotó munka kezdete.

A mai szentleckében Júdás apostol felszólít minket: "Ti, szeretteim szent hitetek alapján épüljetek fel; imádkozzatok a Szentlélekben, tartsatok ki az Isten szeretetében és várjatok Urunknak, Jézus Krisztusnak örök életet szerző irgalmára" (Júd 20-21). Az isteni bölcsesség úgy épít házat magának az emberek között, hogy minket magunkat akar felépíteni a szent hit alapján imádságban, Szentlélekben és szeretetben.

Ennek az egyházmegyének a története a látható, fizikai és szervezeti, főleg pedig a láthatatlan alkotó építkezés története. Ha végigtekintünk az egyházmegye intézményein, örömmel látjuk a püspökség és egyházmegyei központ épületét itt, Debrecenben, a székesegyház közvetlen közelében. Egyszerű méltóság és józan funkcionalitás jellemzi ezt a központot. De hasonló az érzésünk akkor is, amikor a Nyíregyházi Lelkipásztori Intézetre tekintünk. Ugyanez a stílus érezhető az újonnan alakult egyházmegye intézményes szerkezetében is. Megalakultak a bizottságok és a szervezetek. Nemcsak a papi szenátus és a tanácsosok testülete, de a pasztorális tanács is, amely a világiak részvételét biztosítja. Az egyes apostoli területekre pedig a kateketikai bizottság, az ifjúsági bizottság és az ifjúsági iroda, az egyházművészeti bizottság, a katolikus iskolai főhatóság ügyel. Külön szervezete van a betegek lelkipásztori ellátásának, a cigánypasztorációnak, a családok és az egyetemisták lelkigondozásának. De sajátos bizottság segíti az együttműködést görögkatolikus testvéreinkkel is. Székeskáptalan nem alakult, hiszen új egyházmegyékben ezt a jog már nem írja elő, de a főpásztor mindig megtalálta a módját, hogy kifejezze elismerését az arra érdemes papok iránt. A más egyházmegyéből érkező papok és püspökök tisztelettel látják ennek az új egyházmegyének a működésében egy sajátos stílus jegyeit. Tisztes egyszerűség, célszerűség, lelkipásztori figyelmesség és hatékonyság - ezek a szavak jutnak eszünkbe akár az új templomok láttán, akár a lelkipásztori élet alakulását figyelve.

De a feladat sem akármilyen volt, amit az egyházmegye első főpásztora, Bosák Nándor püspök úr kapott. Egri, illetve szatmári, nagyváradi és a közös kormányzás időszakának megfelelően szeged-csanádi gyökerek és stílusjegyek találkoztak ebben az új részegyházban. A védőszent mindenesetre Szent László király lett, a Nagyváradi Egyházmegye pátrónusa. László király érezte a felelősségét az országért és a népért, de tudatosan előmozdította, folytatta és beteljesítette Szent István missziós művét is. A Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye küldetésének nagyon is megfelelt az első főpásztor jelmondata: "Törd meg kenyered az éhezőknek". Ez az adakozó szeretet megnyilvánul a szociális munka területén, de legfőképpen a hit és a kegyelem továbbadását jelenti. A hit alapján épül újjá egyén és közösség élete, mert a hit mutatja meg, hogy célunk és küldetésünk van a világban. Ha ezt elfogadjuk és elvállaljuk, akkor rendeződik, erőt kap és kiteljesedik az életünk.

Van azonban ennek az egyházmegyének egy egészen különleges adottsága és feladata is. Egyszerre kihívás és lehetőség. Az ökumenizmus ügyére gondolok, arra a tényre, hogy ezen a vidéken, különösen pedig Debrecen városában, reformátusok, latin és görög szertartású katolikusok és más vallások képviselői élnek együtt. A kiengesztelődés szándéka már jó ideje nyilvánvaló. A múlt terheinek hatását azonban figyelmesen, hitünket, meggyőződésünket komolyan véve, de a többiek iránt is tisztelettel és barátsággal kell meghaladnunk. És ebben az igyekezetünkben kísér minket a Szentlélek, aki segít, hogy Krisztus Egyháza a hit alapján és a szeretetben, a szívünkben, az életünkben és a közösségeinkben egyre inkább felépüljön.

Az élet és kegyelem leggazdagabb forrása számunkra az Eucharisztia. Az isteni Bölcsesség - a Példabeszédek könyvének idézett sorai szerint - az egész várost és az egész világot hívja lakomára, kenyeret és bort kínál vendégeinek. Krisztus maga nyújtja a kenyeret és a bort tanítványainak az Utolsó Vacsorán. Testének és Vérének szentségét hagyja örökségül az Egyházra. Ezzel a kegyelem olyan forrását nyitja meg számunkra, amely minden emberi képzeletet meghalad. Holnap Úrnapját ünnepli az Egyház, Krisztus Testének és Vérének ünnepét. Szentségi jelenléte, egyetlen áldozata, amely mindig újra jelenvalóvá lesz a szentmisében, végtelen értékű valóság, mely meghaladja az emberi képzeletet. Olyan erőtérbe helyezi az életünket, amelyben képesek vagyunk felülemelkedni emberi létünk korlátain. Nagy öröm számomra, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus missziós keresztje ennek az egyházmegyének a területén kezdte meg országjárását, most pedig itt, ebben a templomban tisztelhetjük. A kereszt felhívás a megtérésre. A magyar szentek példaképek a számunkra. Korunk szentjei bizonyítják, hogy a Krisztus akarata szerinti élet nem valami távoli eszmény, hanem gyakorlati lehetőség mindannyiunk számára.

Hálát adunk Istennek az elmúlt 25 évért, köszönetet mondunk mindazoknak, akik az egyházmegye építésében és szolgálatában nagylelkűen kivették a részüket. Kérjük Isten áldását az egyházmegye főpásztorára, papjaira, munkatársaikra és egész hívő közösségére: Tegyék jelenvalóvá hatékony kegyelmi erővel Isten szeretetét és bölcsességét. Így betöltsék az Egyház hivatását, amely Krisztussal egyesülve a népek világossága.

Boldogságos Szűz Mária, Magyarok Nagyasszonya, Szent László király, könyörögjetek értünk! Ámen."

Forrás és fotó: Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye