Imádság a június 2-i szentségimádáshoz - Minden forrásom belőled fakad!

2018.05.21

Az Eucharisztikus Élet Mozgalom összeállított egy imaszöveget a június másodikai szentségimádásra, amit szeretettel ajánlunk minden adorálónak! Íme az imádság szövege:

Ének
: Uram, Tehozzád futok, élő vízre szomjazom, közelséged, ó, mily jó énnékem.

Kérlek, ne menj el tőlem, légy mindig segítségem, úgy kívánlak Téged, Istenem.

Én pedig szüntelen remélek, egyre jobban dicsérlek, ajkam beszéli a Te igazságodat.

Hadd legyen most a dalom jó illat oltárodon!

Nagyon szeretlek Téged, nagyon szeretlek Téged, nagyon szeretlek Téged, Jézusom!

Ének: Úgy kell, úgy kell ez a tiszta csend. Úgy kell, úgy kell, hogy itt lehessek Veled.

Úgy kell, mint szomjazónak a forrásvíz, hogy megmosdathassam nálad a lelkem.

Olvasmány: Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta. Ekkor, íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag, szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt. Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom. Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta. Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: Bűnös embernél száll meg! Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette. Jézus azt mondta neki: Ma üdvösség köszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia. Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett. (Lk 19,1-10)

Elmélkedés: Az elveszett ember keresi Istent. A megtestesült Isten keresi az embert. És egyszer csak megtörténik a találkozás. Aki vágyik látni Jézust, az találkozhat vele. Aki meg akarja ismerni, az előtt nyilvánvaló lesz, hogy Ő már ismeri. Aki erőfeszítéseket tesz a találkozásért, az többet kap, mint amit remélni mert volna. Mert Jézus sosem elégszik meg egyetlen pillantással. Az ajtóban áll és zörget. És aki képes befogadni, annál szállást vesz. Zakeus látni szerette volna, hogy ki az a Jézus, de nem a tömeg feje fölött megpillantva Őt találta meg a választ a kérdésére. Akkor ismerte meg igazán, amikor a vendége lett. Megtudta, hogy Jézus az, aki mások zúgolódása ellenére leül az asztalához. Megtudta, hogy Ő az, aki mások megbélyegző szavai ellenére esélyt ad neki, hogy ne elveszett, hanem megtért ember legyen. Megtudta, hogy Ő az, aki nem kételkedik ígéretében. Megtudta, hogy Ő az, aki a nevén szólítja.

Ma este te is azért jöttél, hogy lásd Jézust. Jöjj hamar! Hagyd el gondolataid szétszórtságát, mindennapi gondjaidat! Hagyd magad mögött a hibákat, amiket elkövettél! Most semmi nem fontos mindebből. Az Úr ma tenálad akar megszállni: Íme, az ajtóban állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele étkezem, és ő énvelem. (Jel 3,20)

Ének: Dicsérlek, imádlak, életemnek célja csak Te vagy,

hogy magasztaljalak és áldjam szent neved. Ó, Uram,

szeretlek Téged, vágyom hallani beszédedet, és veled járni mindörökké.

Olvasmány: Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: Vegyétek, ez az én testem. Azután fogta a kelyhet, hálát adott, odaadta nekik, és ittak belőle mindnyájan. Ő pedig így szólt: Ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kiontatik. Bizony, mondom nektek: többé nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom Isten országában. (Mk 14,22-25)

Elmélkedés: Meghallani a szót és ajtót nyitni csak az első lépés a tanítvány számára, ennél is tovább, ennél is közelebb megy az Úr mindazokhoz, akik hozzá tartoznak. Nemcsak velük étkezik, hanem eledelül adja magát nekik. Nemcsak emberré lesz, hanem kenyérré és borrá lesz asztalukon: Vegyétek, ez az én testem! Ez az én vérem, amely sokakért kiontatik. Veletek ülök asztalotoknál, nektek adom magam az Eucharisztiában, azért hogy bennem maradjatok és én tibennetek! Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek. (Jn 15,4-5b) A tanítványok az utolsó vacsora estéjén ették a kenyeret és vére kelyhéből ittak, de mindazt, ami történik velük még nem értették. A feltámadás fénye világította meg, hogy mit jelent a kenyértörés, az egy asztal és a közös küldetés.

Ma este mi is azért gyűltünk ide, hogy szőlővesszőként a szőlőtőből merítsünk életet. Mert tagjai vagyunk megtört testének, és a sokaságnak, akikért vérét ontották. Üljünk hát asztalához! Vegyük kezéből mindazt, amit ajándékként nyújt ma nekünk is: teljes önmagát! Akinek van füle, hallja meg, mit mond a Lélek az egyházaknak. A győztesnek elrejtett mannát adok. (Jel 2,17a)

Ének: És én áldalak, teremtő, megváltó Isten. Áldalak,

Te vagy nekem másom nincsen, áldalak. Téged áldalak.

Téged áldalak, teremtő, megváltó Isten. Áldalak,

Te szántóföldbe rejtett kincsem, áldalak. Téged áldalak.

Tányéromban tested, a véred itt a kehelyben, az asztalon egész életed.

Ki téged hálával vesz, a Lélek lakik nála, és élete lesz Benned mindörökké, mindörökké.

Olvasmány: Készít majd a Seregek Ura minden népnek ezen a hegyen zsíros lakomát, lakomát színborokból, zsíros, velős falatokból, letisztult színborokból. Ezen a hegyen leveszi a leplet, a leplet, amely minden népre ráborult, és a takarót, amely minden nemzetre ráterült. Az Úr Isten eltávolítja örökre a halált, és letörli a könnyet minden arcról, népe gyalázatát elveszi az egész földről.

Elmélkedés: Jézus, aki a vámosok asztalánál étkezett, aki saját testét adta eledeléül minden tanítványának, az örök ünnep asztalához is vár mindannyiunkat. Minden megtévedt bűnös, minden hívő keresztény, minden nép arra teremtetett, hogy részese legyen a királyi menyegző ünnepi sokaságának. Addig tükör által, homályosan látunk, akkor majd színről színre. (1Kor 13,12) Most még együtt szenvedünk Jézus misztikus testének tagjaként, de akkor nyilvánvalóvá válik a Feltámadott győzelme, és az uralkodik majd tagjainkban. Addig kísértéseket kell kiállnunk, akkor elfelejtjük majd minden bűnünk szégyenét.

Ma este ennek az eljövendő lakomának, a Bárány menyegzőjének boldogságát ízlelhetjük. Itt vagyunk jelenlétében, szemléljük őt. De szemléljük benne az ember és az Isten közös útjának múltját és jövőjét is: azt ahonnan jöttünk együtt és külön-külön; azt, ahová tartunk együtt és külön-külön; azt, amiből meg kell térnünk egyenként és együtt az egyház közösségében; azt, ahová meghívhatjuk a közel és a távol lévőket: Örvendezzünk és vigadjunk, és adjuk meg neki a dicsőséget, mert eljött a Bárány menyegzőjének napja, és jegyese felkészült! Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzős lakomájára! (Iz 25, 6-8, Jel 19,7.9b)

Ének: Fejet hajt a mindenség lábaid előtt. Neked hódol föld és ég, minden rólad beszél.

Mondjuk hát: Szent vagy Urunk, szent vagy Urunk!

Téged áldunk, és imádunk, nincs más, szerelmed oly csodás.

Élő Jézus, hű Megváltó, drága Főpap, az egyetlen Pásztor!

Mennyben, Földön minden meghajol, minden élő csak néked hódol.

Szent vagy, szent vagy, és felséges, örök Isten, a Felkent, a Győztes!

Angyalkórus zengi himnuszát: Méltó, méltó, méltó a Bárány!

Ének: Tápláló szent kenyér, tápláló drága vér! Betölti szívemet a végtelen.

Békémnek záloga, lelkemnek otthona! Formáld át életem, légy velem!

Eucharisztikus Élet Mozgalom