Kellünk a világnak - Főbúcsú nemzeti kegyhelyünkön

2018.08.13

Mária mennybevétele ünnepén, Mátraverebély-Szentkút főbúcsúján nagy sokaság fogadta a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Missziós keresztjét. Augusztus 12-én Szabó József tartott elmélkedést a hit és szentségek kapcsolatáról, majd Erdő Péter bíboros mutatott be szentmisét a búcsúsoknak.

Szentkúton már kora reggeltől nagy volt a nyüzsgés. A bevezető út mentén a domboldalon sátrak álltak, az itt éjszakázók készülődtek a szentmisére. A gyóntatóudvarban hosszú sorok kígyóztak, a rendház folyosóján az imakéréseket jegyezte fel egy fiatal szerzetes. Közben befejeződött a nap első szentmiséje. Zarándokok sokasága töltötte meg a kegyoltár előtti főteret, az azt körülvevő domboldalt. Az oltár felett, a mozaikapszis védettségében magasodott a 2020-ban megrendezendő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) három és fél méter magas Missziós keresztje, a kegyhely idei főbúcsújának különleges vendége. Országjáró missziós útján Erdő Péter bíboros kísérte, ő volt a szentmise főcelebránsa és szónoka.

A katekézisben Szabó József, az egri szeminárium spirituálisa a hit és szentségek viszonyát vizsgálta. Arra mutatott rá, a kegyelem ajándékaként kapott hit alakítása, fejlesztése mindenkinek feladata. Ahhoz, hogy ez a kezdeti hit érett, személyes és "egyházias" legyen, dolgoznunk kell érte. Ennek útját a szentségi életben találjuk meg. "A hét szentség megadja a kegyelmet, felkészítik a hívőket, hogy ezt a kegyelmet gyümölcsözően elfogadják, helyesen tiszteljék Istent, és gyakorolják a szeretetet" - fogalmazta meg a szónok. Kiemelte, menyire fontos, hogy a szentségek erősítsenek bennünket, hogy a hit, a remény és a szeretet egyre jobban éljen bennünk, és egyre mélyebb, életadó kapcsolatunk alakuljon ki Jézussal.

Az előadó hangsúlyozta az Egyházhoz tartozás fontosságát: Jézus Krisztus az Egyházon keresztül fejezi ki a szeretetét, az Egyház közvetítésével tanít bennünket, s az Egyházon keresztül kapjuk meg a szentségeket. Az Egyházban született és kristályosodott ki a Szentírás. Az Egyház adja tovább a tanítást, vigyáz a hit tisztaságára. Az egri szeminárium spirituálisa figyelmeztetett, a hit nem a hívő bensőjében élő egyéni döntés, nem elszigetelt kapcsolat a hívő és Isten között; a hit természete, hogy kitárul, hogy közösséget teremt - zárta buzdító gondolatait Szabó József.

Tizenegy órakor megkondultak a harangok. Hangjuk betöltötte az egész völgyet. Ünnepre hívtak. Megkezdődött a bevonulás. Legelöl a keresztet és a települések tábláit vivők haladtak, mögöttük a lobogók, utána pedig a viseletbe öltözött Mária-lányok, hordozható Mária-szobrokkal. A hordozók két oldalról körbevették az oltárt. Így vonult be középre a papság.

A szentmise kezdetén Orosz Lóránt köszöntötte a búcsú sok száz résztvevőjét, majd Erdő Péter bíboros kiemelte a búcsú különleges voltát, és arra buzdított, kövessük az irgalmas szeretet cselekedeteivel a NEK országjáró Missziós keresztjét.

Mária életéről tanító szentírási részletek után hallgatták meg a zarándokok Erdő Péter bíboros szentbeszédét.

A homíliát teljes terjedelmében közöljük.

***

"Krisztusban Kedves Testvérek!

Különleges alkalom az idén Nagyboldogasszony ünnepe itt, Mátraverebély-Szentkúton, nemzetünk zarándokhelyén. Készülünk lélekben a 2020-as eucharisztikus világkongresszusra. A boldogságos Szűz Mária segítségét kérjük, hogy megtérjünk és lélekben újjászülessünk.

Ezért állítottuk fel ma itt a nemzetközi eucharisztikus kongresszus keresztjét, a Missziós keresztet, amely a magyar szentek ereklyéit rejti. De mi köze van a boldogságos Szűz Máriának az Eucharisztiához és a kereszthez?

A mai evangéliumban arról olvasunk, hogy az angyali üdvözlet után Szűz Mária a kis Jézussal a szíve alatt meglátogatta Erzsébetet. Vagyis Krisztus teste, Krisztus emberi származása édesanyjához, Máriához kapcsolódik. De Jézus Isten-ember, aki képes arra, hogy felemelje, megújítsa, megváltsa az egész emberiséget. És Jézus az, aki nemcsak meghalt a kereszten, hanem fel is támadt, aki emberi testünket, egész emberségünket felvitte az isteni örökélet dicsőségébe. És róla valljuk, hogy édesanyját is részesítette ebben a dicsőségben, őt is testestől-lelkestől fogadta be az örök boldogságba.

Mert a mai ünnep nemcsak arról szól, hogy Mária az üdvözült szentek seregéhez tartozik, sőt ő Mindenszentek Királynéja, hanem hogy ő - Szent Fiához hasonlóan - már földi élete végén, már testben is részesült az örök dicsőségben. Mária mennybevétele tehát felfelé irányítja tekintetünket. Felfelé nem a szó egyszerű, fizikai értelmében, hanem felfelé az evilági életet meghaladó létrend titokzatos magassága irányában. (Quae sursum sunt quaerite - olvassuk Székesegyházunk Duna felőli homlokzatán.) "Az odafent valókat keressétek, ahol Krisztus ül az Atya jobbján" - írja Szent Pál apostol (Kol 3,1). Krisztus föltámadása valóságával és erejével magával ragad minket is, akik még a Földön járunk. Ha ő emberi testét már egy megdicsőült állapotban ragyogtatja fel, ahol "nincs többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem fáradtság" (Jel 21,4), akkor ezzel a mi jövőnk útját is kijelöli. Maga kérte az Atyától, mégpedig isteni tekintéllyel: "Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, s lássák dicsőségemet" (Jn 17,24).

De Jézus igehirdetése kezdettől arról szól, hogy meg kell térnünk, és hinnünk kell az evangélium örömhírében (Mk 1,15). Az üdvösség tehát nem automatikus, nem magától köszönt be az ember számára. Itt a földön kell megújítanunk szívünket. Itt kell ráhangolódnunk Isten és ember szeretetére.

Ezért jár városról városra a Missziós kereszt, hogy felhívja a figyelmünket Krisztus áldozatára és feltámadására. Hogy emlékeztessen arra, kivel is kötjük össze az életünket, ha igazán és örökre boldogok akarunk lenni. A kereszt nemcsak a szenvedés jele, hanem a feltámadásé is. ("Vexilla regis prodeunt"- "Királyi zászló jár elől".) A keresztet mi győzelmi jelvénynek tekintjük. Isteni védelemnek, a feltámadás ígéretének, emléknek és emlékeztetőnek. És a mi Missziós keresztünkben ott rejlenek Magyarország és a környék vértanúinak és többi szentjeinek ereklyéi. Az ő maradványaik felidézik életük, szenvedésük, tanúságtételük példáját. Fogadjuk imádsággal ezt a keresztet. Kísérjük elmélkedéssel, szentségimádással és ha lehet, a segítő szeretet cselekedeteivel a Missziós kereszt útját. Kérjük az ő közbenjáró segítségüket is, hogy példájukat mi is követni tudjuk.

A magyar szentek között voltak a hivatásuknak élő nagyszerű családapák, mint Batthyány Stratmann László, a szegények orvosa. Voltak édesanyák, akiknek szeretete túláradt még a családjukon is, és átölelte a betegeket, a szegényeket és a rászorulókat; ilyen volt Szent Erzsébet. Voltak régi és modern szerzetesek és engesztelők, mint Szent Margit, aki királylány létére a leprásokat ápolta, vagy Boldog Salkaházi Sára szociális testvér, aki áldozatosan segítette a szegényeket, és életét adta az üldözöttekért. Voltak vértanú püspökök, főleg az újabb időkben, akik a 20. század nagy keresztényüldözései során életük árán is hűségesek maradtak Krisztushoz. Istennek hála sokan voltak ezek a hősök. Olyanok, mint Scheffler János, Bogdánfy Szilárd, Romzsa Tódor, Gojdics Péter Pál, Apor Vilmos, Meszlényi Zoltán, és mások. De voltak szentjeink közt munkások is, mint Boldog Sándor István, aki a munkás fiatalokat szalézi világi testvérként a sztálini diktatúra idején hittanra tanította. Ezért pedig az életével kellett fizetnie.

Krisztus mindenkit életszentségre hív. Nem csupán valami kisebb-nagyobb jó próbálkozásra. Nem csupán bátortalan megtérési kísérletekre, amelyek sikerében talán magunk sem bízunk. Hanem a tökéletességre hív minket, mint a szenteket, és felajánlja hozzá végtelen isteni kegyelmének forrását, a saját lándzsával átvert szívét, amelyből vér és víz folyt ki, amelynek szeretetéből a keresztség és az Oltáriszentség kiapadhatatlan forrása fakad. Ebben teljesedik be a zsoltár titokzatos ígérete a fénylő, az örök Jeruzsálemről: "Minden forrásom belőled fakad" (Zsolt 87, 7). Ebbe a városba kap meghívást minden nemzet. Ez az örömhírünk tartalma. Ez a missziónk üzenete. Nincs olyan keresztény, aki ne kapna hivatást, hogy ezt az örömhírt továbbadja minden embernek.

Mert a világnak Krisztus kell. A világnak kellünk mi is, mert Krisztushoz tartozunk. Amen."

A szentmisét követően kezdődött a körmenet. A kereszt-, lobogó- és Mária-hordozók vezetésével induló menet énekelve, imádkozva vonult fel és haladt végig a kegyhely főterét övező domboldalon. Sok százan kísérték az Oltáriszentséget. A Te Deum eléneklésével zárult a délelőtt. A délutáni litániát követően búcsúztatták el Szentkúton a NEK keresztjét.

Fotó: Lambert Attila
Forrás: Tauttwein Éva/Magyar Kurír