XII. rész - A megváltás ingyenes

2018.04.25

Kedves testvéreim, jó napot kívánok! Folytatjuk a szentmiséről szóló katekéziseket, a mai alkalommal az eucharisztikus imával foglalkozunk.

A kenyér és a bor átadásának rítusa után elkezdődik az eucharisztikus ima, amely nélkülözhetetlen eleme a mise bemutatásának, sőt annak központi részét képezi és a szentáldozásra irányul. Megfelel annak, amit maga Jézus tett az asztalnál, amikor az apostolokkal elköltötte az utolsó vacsorát, akkor ugyanis "hálát adott" a kenyér, majd pedig a bor kelyhe felett [1]: hálaadása továbbél minden szentmisénkben, amikor üdvözítő áldozatához társulunk.

Ebben az ünnepélyes imádságban - az eucharisztikus ima ünnepélyes - az Egyház azt fejezi ki, amit végbevisz, amikor az eucharisztiát bemutatja, valamint annak indítékát, amiért bemutatja, vagyis hogy közösségre lépjen az Úrral, aki valóságosan jelen van a megszentelt kenyérben és borban. A pap, miután felszólította a hívőket, hogy emeljék fel szívüket az Úrhoz és adjanak neki hálát, fennhangon elmondja az imát, minden jelenlévő nevében, az Atyához fordulva, Jézus Krisztus által, a Szentlélekben. "Ennek az imának az az értelme, hogy a hívők egész gyülekezete Krisztushoz csatlakozzon Isten csodás tetteinek magasztalásában és az áldozat bemutatásában." [2] Ahhoz hogy csatlakozhasson, értenie kell! Az Egyház azért akarta, hogy az emberek számára érthető nyelven mutassák be a misét, hogy mindenki csatlakozhasson a paphoz ebben a dicséretben, ebben a felemelő imában. "Krisztus áldozata és az eucharisztia áldozata - valójában - egyetlen áldozat." [3]

A misekönyvben többféle eucharisztikus ima található, de mindegyikben megvannak a jellegzetes alkotóelemek, amelyeket most szeretnék felidézni. [4] Mindegyik ima gyönyörű! Először is ott van a prefáció, amely egy hálaadás Isten adományaiért, különösen, amiért elküldte Fiát mint Üdvözítőt. A prefáció a "Sanctus" (Szent vagy) kezdetű akklamációval zárul, amelyet rendszerint éneklünk. Jó énekelni a Sanctust: "Szent, szent, szent az Úr!" Jó énekelni! Ekkor az egész gyülekezet egyesíti hangját az angyalok és szentek hangjával, hogy dicsérje és dicsőítse Istent.

Aztán ott van a Lélek hívása, hogy hatalmával megszentelje a kenyeret és a bort. Hívjuk a Lelket, hogy jöjjön, hogy a kenyérben és a borban ott legyen Jézus. A Szentlélek működése és Krisztusnak a pap által kimondott szavainak hatékonysága valóságosan jelenvalóvá teszik a kenyér és a bor színe alatt az ő testét és vérét, az ő egyszer s mindenkorra bemutatott keresztáldozatát. [5] Jézus ebben egészen világos volt. Hallottuk az [általános kihallgatás] elején, hogy Szent Pál ismerteti Jézus szavait: "Ez az én testem, ez az én vérem." "Ez az én testem, ez az én vérem." Jézus maga mondta ezt! Nem kell agyalnunk rajta: "De hogyan lehetséges az, hogy...?" Az Krisztus teste, és kész! A hit: segítségünkre van a hit. Hitünk aktusával hisszük, hogy az Jézus teste és vére. "Íme, hitünk szent titka", ahogyan mondani szoktuk az átváltoztatás után. A pap azt mondja: "Íme, hitünk szent titka", mi pedig egy akklamációval válaszolunk. Az Egyház, az Úr halálának és feltámadásának emlékezetét ünnepelve, és az ő dicsőséges eljövetelét várva, bemutatja az Atyának az áldozatot, amely kiengeszteli az eget és a földet: bemutatja Krisztus húsvéti áldozatát, és vele együtt felajánlja önmagát, és azt kéri, hogy a Szentlélek erejében "Krisztusban egy test és egy lélek" legyen. [6] Az Egyház tehát eggyé akar válni Krisztussal, egy test és egy lélek akar lenni az Úrral. Ez a szentségi áldozás kegyelme és gyümölcse: Krisztus testével táplálkozunk, hogy mi, akik eszünk belőle, az ő élő testévé legyünk a mai világban.

Az egység misztériuma ez, az Egyház ugyanis Krisztus áldozatával és az ő közbenjárásával egyesül, és ebben a megvilágításban [kell néznünk, hogy], "a katakombákban gyakran szélesre tárt karokkal, orante testtartásban imádkozó nő alakjában ábrázolják az Egyházat - az Egyház, aki imádkozik; jó arra gondolni, hogy az Egyház imádkozik; az Apostolok cselekedeteiben van egy szakasz, amely arról szól, hogy Péter börtönben van, a keresztény közösség pedig "szüntelenül imádkozott érte" [ApCsel 12,5]; az Egyház, aki imádkozik, az orante-Egyház; azért megyünk misére, hogy orante-Egyház legyünk -, "mely - mint a kereszten karjait kitáró Krisztus - őáltala, ővele és őbenne felajánlja önmagát és közbenjár minden emberért." [7]

Az eucharisztikus ima azt kéri Istentől, hogy gyűjtse egybe összes gyermekét a szeretet tökéletességében, egységben a pápával és a püspökkel, akiket név szerint megemlítünk, ami annak a jele, hogy közösségben ünneplünk az egyetemes Egyházzal és a részegyházzal. A könyörgést mint áldozatot az Egyház minden tagjáért mutatjuk be Istennek, élőkért és holtakért, abban a boldog reményben, hogy Szűz Máriával együtt részesülünk a menny örök örökségében. [8] Senkit sem felejtünk ki! Az eucharisztikus imából senkit és semmit nem felejtünk ki, hanem mindent Isten elé viszünk, ahogyan a záródoxológia emlékeztet rá. Ha van valaki - például rokonom vagy barátom -, aki szükségben van, vagy aki átlépett ebből a világból a másvilágba, akkor megemlíthetem őket ott, abban a pillanatban, magamban, csendben, vagy pedig felírathatom a nevét [a misét megelőzően, a sekrestyében, az irodában], hogy bemondják majd a misében. "Atya, mennyit kell fizetnem, hogy ezt a nevet ott bemondják?" "Semmit!" Értitek? Semmit! A miséért nem kell fizetni! A mise Krisztus áldozata, amely ingyenes. A megváltás ingyenes! Ha akarsz adományt adni, akkor adj, de a miséért nem kell fizetni! Fontos ezt megérteni!
Az eucharisztikus ima egy rögzített imaforma, amelyet esetleg egy kicsit idegennek érzünk - jogosan, hiszen egy ősrégi formula -, de ha jól megértjük a jelentését, akkor biztosan jobban részt veszünk benne. Mindazt kifejezi ugyanis, amit az eucharisztikus ünneplésben teszünk, továbbá három olyan magatartásformának a gyakorlására tanít minket, amelyek sosem hiányozhatnának Jézus tanítványaiból. Az első: megtanuljuk, hogy "hálát adjunk mindig és mindenütt", és nemcsak bizonyos alkalmakkor, amikor minden jól megy; a második, hogy életünket szeretetajándékká tegyük, szabad és ingyenes ajándékká, [a harmadik pedig, hogy] a konkrét közösséget építsük, az Egyházban és mindenkivel. A misének ez a központi imája tehát arra nevel szép lassan minket, hogy egész életünket "eucharisztiává", vagyis hálaadássá tegyük.

JEGYZETEK

[1] Vö. Mt 26,27; Mk 14,23; Lk, 22,17.19; 1Kor 11,24
[2] A Római misekönyv általános rendelkezései, 78.
[3] Katolikus Egyház katekizmusa, 1367.
[4] Vö. A Római misekönyv általános rendelkezései, 79; Katolikus Egyház katekizmusa, 1352-1354.
[5] Vö. Katolikus Egyház katekizmusa, 1375.
[6] III. eucharisztikus ima; vö. II. vatikáni zsinat: Sacrosanctum Concilium konstitúció, 48; A Római misekönyv általános rendelkezései, 79f.
[7] Katolikus Egyház katekizmusa, 1368.
[8] Vö. Katolikus Egyház katekizmusa, 1369-1371.

Fordította: Tőzsér Endre SP
Forrás: Magyar Kurír