„Asszony, miért sírsz?”

Húsvét keddjének evangéliuma Jézusnak egy másik megjelenését beszéli el. A János evangélium szerint Mária Magdolna találkozik külön Jézussal. (Jn 20, 11-18) Jézusnak ez a megjelenése egészen különleges, hiszen Mária Magdolna sírva távozik az üres sírtól, ott kesereg a kertben, miközben a többiek már hazatértek Jeruzsálemből a lakóhelyükre.

Miért sír Mária? Erre az egyházatyák néha azt mondták, valószínűleg azért, mert eltűnt Jézus teste. Nem pusztán a kereszthalál okozza a fájdalmát, hanem az, hogy ha a test eltűnt, akkor talán az emléke sem marad meg a szeretett Mesternek. El is mondja, azt válaszolja Jézusnak, akit még fel nem ismer ekkor, hogy „Elvitték Uramat, és nem tudom, hová tették”. Jézus azonban megszólítja őt, és ettől Mária Magdolna azonnal ráismer.

De Jézus elmondja azt is, hogy neki még föl kell mennie az Atyához, az Istenhez. Üzenetet küld a többieknek, a tanítványoknak, de olyan szavakkal fejezi ki ezt, ami már a föltámadt Krisztus valóságának teológiai mélységébe enged bepillantást. Hiszen azt mondja: „menj testvéreimhez”. Testvéreinek nevezi az apostolokat. Testvéreinek, emberi természete szerint. Hiszen Istennek, a második isteni személynek nincsenek, nem lehetnek testvérei. Ő az egyetlen. De emberi természete szerint testvéreinek tekinti az apostolokat is. Azután elmondja, hogy felmegyek Atyám és a Ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez. Tehát nem egy szóval fejezi ki, hogy „Atyánkhoz, és Istenünkhöz megyek”, hanem különbséget tesz aközött, ahogyan neki atyja az Atya, és neki Istene a Mindenható, meg ahogyan az Ő testvéreinek és a tanítványoknak atyjuk és Istenük. Ebbe gondoljunk bele, amikor a Miatyánkot imádkozzuk. Vagy döbbenjünk rá akkor is, hogyha a misének az eredeti szövegét halljuk, ahol a felajánláskor elhangzik, hogy „az én áldozatom és a mi áldozatunk”, tehát a pap külön beszél arról, hogy ő Krisztus személyében hogyan mutatja be az áldozatot, és az egész közösségnek a nevében. Jézus különbségtétele itt arra utal, hogy neki ugyan Istene és atyja a Mindenható, de másképpen, mint a többieknek. Hiszen Ő egyszerre Isten és egyszerre ember is, de emberségét most belekapcsolja az isteni életnek a szférájába.

Tehát a mai evangéliumi szakasz teológiai mélysége abban áll, hogy megérezteti velünk, hogy Jézus feltámadásával a mi emberségünk is bekerült az isteni életnek egy olyan bensőséges közösségébe, amely egyben hivatást, a boldogságnak, és az örök életnek az ígéretét jelenti számunkra.

Fotó forrás: Unsplash