„Az időmet Istentől kapom”

A kongresszus előkészületi időszakára a NEK2020 Önkéntes Programja létrehozta az Irodai Angyalok Programot, ennek keretén belül az önkéntesek segítséget nyújthatnak a NEK Titkárság különböző osztályain is egészen augusztus 30-ig.

Bozsó Ildikótól nem áll távol az önkéntes szolgálat, ugyanis 8 évet már ennek szentelt az életéből. Most az hívta el hozzánk az Irodai Angyalok Programba, hogy szeretné átélni és megérteni az eucharisztia mibenlétét.

Négy gyermek édesanyjaként a közösség szolgálatában állsz már hosszú évek óta. Hogyan kezdődött?

Mondhatnánk, hogy a véletlenek összjátéka, de én abban hiszek, hogy a Jóisten vezetett erre az útra. Nagyjából 10 évvel ezelőtt azt terveztem, hogy visszamegyek dolgozni, amikor történt egy súlyos baleset az akkor két éves fiammal. Egyértelművé vált számomra: nem jött el ennek az ideje. Akkoriban épült Dunakeszin a katolikus óvoda, ahova elmentem segíteni takarítani, és az anyuka, aki mellé kerültem, épp a Nagycsaládosok Országos Egyesületének helyi ágát hozta létre. A közös munka során megkérdezte, hogy lenne-e kedvem az elnökhelyettesi pozíciót elvállalni. Volt. (Mosolyog.)

Miről szól számodra az önkéntesség? Mi a legfontosabb, amit megéltél ez alatt a szolgálat alatt?

Egyszerűen azt érzem, hogy egy önkéntes szolgálat által valami olyan (jó) dolognak lehetek a részese, amiben hiszek. Számomra a közösségépítés volt a legfontosabb, az, ahogy láttam, hogy egy egymást segítő közösséggé alakulunk. Erre van egy nagyon szemléletes példám. Az első években még a nagycsaládosok az otthon feleslegessé vált dolgaikat jóval olcsóbban, de azért pénzért adták-vették egymás között, majd 5-6 év elteltével azt láttuk, hogy az adás-vétel jellegű „tranzakciók” már ingyenesen zajlanak, vagyis adományokként ajánlják fel egymásnak a tagok. Egyszerűen beépült a tudatunkba, hogy ha segítek valakinek, akkor azt a segítséget én is vissza fogom kapni valaki mástól, mert ez egyszerűen így működik.

Miért nem vagy már ebben a pozícióban?

A gyerekek miatt egyre kevesebb energiám jut az ottani feladataimra. Van egy 16 éves lányunk, egy 14, egy 12 és egy 8 éves fiunk, akik közül ráadásul ketten is autizmus spektrumzavarral élnek. Ez kicsit több odafigyelést igényel nem csak az oktatóik és a segítőik, hanem a család részéről is. El is költöztünk, így nehezebbé vált a közös munka.

Mennyire fontos a családi életetekben a hit?

Az én életemben központi kérdés, nagyon erős a hitem és a meggyőződésem, a férjem viszont nem hívő ember, sosem tartozott semmilyen egyházhoz, de talán éppen ezért éljük óriási empátiával az életünket, kölcsönösen tiszteljük egymás világnézetét. A kamaszok esetében igen nehéz a helyzet, őket nem könnyű bevonni, de hiszem, hogy az irántuk is tanúsított tisztelet, a jó példa és az ima az, amivel tudunk értük tenni.

Miért jelentkeztél a NEK Önkéntes programjába?

A káposztásmegyeri közösségbe jártam, és a plébánia nagykövetei folyamatosan tájékoztattak minket a kezdetektől a NEK-ről: pár hetente küldenek hírlevelet, de még NEK-es faliújságunk is volt, így folyamatosan tudtuk követni, hogy miként alakul a kongresszus. Egészen egyszerűen fontossá vált számomra, és régóta szeretném megérezni az eucharisztia mibenlétét. Arra gondoltam, hogy én az a típusú ember vagyok, aki nem feltétlenül megérteni, hanem megélni tud dolgokat, ezért ha szolgálatot teszek, és cselekszem, akkor talán közelebb kerülök az eucharisztiához.

Egy nagycsaládos édesanya mennyi időt tud erre áldozni?

Heti két napot töltök az irodában, én ugyanis az Irodai Angyalok Program részeként önkénteskedek. Az időmet Istentől kapom, szóval úgy gondolom, hogy ez belefér, még ha ez némi áldozatot kíván a család többi tagjától is. A férjem pedig maximálisan támogat ebben, mert tudja: fontos számomra, hogy az otthoni teendőim mellett mást is tegyek a közösség érdekében.