Az örök élet lakomája felé

Két szerzetes, két kötet, egy témakör: nemrég jelentek meg Koronkai Zoltán SJ jezsuita szerzetes Eucharisztia – A barátság szentsége és Gérecz Imre bencés szerzetes Tevékeny jelenlét című munkái. A két könyv más és más úton közelít az Eucharisztiához, ám mindkettőről elmondható, hogy a két ösvényen keresztül a lehető legközelebb hozzák hozzánk az Eucharisztia misztériumát és mindennapjainkban érezhető jelenlétét. A könyveket ünnepélyes keretek közt bemutató Versegi Beáta Mária CB nővérrel - Az Élet Forrás című könyv szerzőjével - beszélgettünk az újonnan megjelent művek jelentőségéről.

- Milyen ma Magyarországon a katolikus emberek kapcsolata az Eucharisztiával?

- Rendkívül izgalmas időszakban élünk. Az elkötelezett katolikusok nagyon komolyan és sokféleképp készültek a Kongresszusra, az egyik közös pont azonban egészen biztosan maga az Eucharisztia témája, az ahhoz való közeledés volt. Ahogy a NEK oktatási referenseként jártam az országot a felkészülés éveiben, sokfelé igazi ébredést, felbuzdulást láttam az Eucharisztia kapcsán. Ez a lendület azonban megtört márciusban a vírus megjelenésével és nagy zavar, vákuum keletkezett az emberekben, hiszen értelmezni kellett, mi az az online mise, s hogyan viszonyuljunk hozzá? Voltak, akik gyorsan alkalmazkodtak az új körülményekhez, oltárt alakítottak ki a lakásukban és a virtuális téren keresztül vettek részt a szentmisén, másoknak azonban mindez komoly nehézségeket okozott. A kialakult helyzet két dolgot szült: akik nagyon ragaszkodtak a miséken való fizikai jelenléthez, azok nagyon vágytak vissza a templomba, ugyanakkor sokan azt mondták, egyszerűbb otthon maradni és ott „megnézni” a szentmisét. Így aztán most egyfajta reedukációs szakaszban vagyunk abban az értelemben, hogy a pandémia okozta megakadást követően hogyan tudunk újra viszonyulást találni az Eucharisztia valóságához. Nagy lelkipásztori kihívás ez, s éppen Erdő Péter bíboros hangsúlyozta a közelmúltban itt nálunk, az Örökimádás templomában tartott miséjén, Jézus szavainak jelentőségét a „vegyétek és egyétek” fontosságát, azaz, hogy Jézus testének magunkhoz vétele nemcsak lelki, hanem fizikai tapasztalat is, és ezért tud nagyon fájó lenni a hiánya.

- Gérecz Imre és Koronkai Zoltán közös könyvbemutatóján Ön úgy fogalmazott, hogy Zoltán atya kötete a hétköznapi kérdéseket feltevő, Imre atya műve pedig a végtelenre vágyakozó énünket szólítja meg…

- Zoltán atya rendkívül széles spektrumban gondolkodik, s minden olyan kérdést feltesz a kötetben, amelyet párbeszédbe lehet hozni az Eucharisztiával. Látszik, hogy lelkipásztor írta a könyvet, hiszen olyan témákat jár körül, amelyeket bizonyára neki vetettek fel a hívek: legyen szó magánéletről, közösségről, vagy akár barátságról, politikáról. Mind Zoltán atya, mind Imre atya nagyon nagy hangsúlyt helyez arra, hogy az Eucharisztiát Krisztusra vonatkoztatják, tehát az Eucharisztiára nem „csupán” liturgikus eseményként tekintenek, hanem rámutatnak arra, hogy abban Krisztus valóságos jelenlétét ünnepeljük, ezért az Ő személye, az Eucharisztia és saját kérdéseink párbeszédben állhatnak egymással. Ami Imre atyát illeti, nála nagyon erősen érezhető a bencés gondolkodásmód. A bencés szerzetesek a liturgikus ima fő képviselői, s bármilyen gyakorlatias dologról beszél Gérecz Imre, egy-egy adott témának nála következetesen végtelen távlata van, ami felé egyébként az Eucharisztia is mutat, hiszen az eucharisztikus kenyeret addig esszük, amíg el nem jutunk az örök élet lakomájához.

- Kinek és hogyan tud segíteni ez a két kötet?

- Mindkét könyvnél szükség van egyfajta alapérdeklődésre az Eucharisztia iránt. A két mű közös nevezője talán az, hogy mindkettő rendkívül alkalmas imacsoportos feldolgozásra. Imre atya könyve mellé letölthető egy munkafüzet is az internetről, Zoltán atya kötetének a végén pedig egy témajegyzék segíti a feldolgozást. A könyvek olvasása során mindenki elmondhatja az adott téma kapcsán a problémáját, kérdését, véleményét, tapasztalatát. Az olvasók a kérdések mentén hatalmas muníciót kapnak ahhoz, hogy megértsék, hogy az Eucharisztiával kapcsolatos témákban hogyan gondolkodik az egyházi hagyomány. Ez a közös olvasás és értelmezés hatalmas közösségteremtő erővel bír, ami nem is lehetne aktuálisabb, hiszen, ha a járvány miatt nem is tudunk mindig együtt lenni az Eucharisztia körül, a szentmisén, az eucharisztikus témákat együtt átbeszélni és feldolgozni rendkívül nagy segítséget és erőt adhat ebben a nehéz időszakban.

Fotó: Ambrus Marcsi

Forrás: NEK