Csendesség

Nagypénteket a csend, a piros szín jellemzi a liturgiában. A mártírság, a szenvedés színét öltik fel a papok, miseruhájukban némán lépnek az oltárhoz, ahol a földre borulnak. János evangéliuma örökítette meg számunkra Jézus elárulását, elfogását, kínszenvedését és sírba tételét.

Jézus a katonák elé ment

„Jézus kiment tanítványaival a Kidron-patakon túlra. Ott volt egy kert. Odament tanítványaival. Ezt a helyet Júdás is ismerte, aki elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. Júdás kapott egy csapat katonát, és a főpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat, és kiment velük, lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel fölszerelve. Jézus tudta, mi vár rá. Eléjük ment hát, és megszólította őket: „Kit kerestek?” „A názáreti Jézust” – felelték. Jézus megmondta nekik: „Én vagyok.” Júdás is ott volt köztük, aki elárulta. Amikor azt mondta: „Én vagyok”, meghátráltak, és a földre rogytak. Jézus ezért újra megkérdezte: „Kit kerestek?” „A názáreti Jézust” – felelték. Erre Jézus így folytatta: „Mondtam, hogy én vagyok.”

„Titokban nem mondtam semmit”

Először Annáshoz vitték, Kaifás apósához a megkötözött Jézust. Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ám, a kapunál megtorpant és nem lépett be azon. A kapunál őrködő szolgáló megkérdezte Pétertől: „Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?” „Nem vagyok” – felelte. „A főpap a tanítványai és a tanítása felől faggatta Jézust. Jézus ezt felelte neki: „Nyíltan beszéltem, mindenki füle hallatára. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam semmit.” Az egyik katona arcon ütötte Jézust. Ő csak ennyit mondott: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat. Ha meg jól, akkor miért ütsz?” Ezután Annás elvitette Jézust Kaifáshoz. Pétertől ismét és ismét megkérdezték, hogy a tanítványok egyike-e. Nemmel felelt. S megszólalt a kakas.

Pilátus előtt

Az áldozati szokások megtartása miatt a helytartóság elé jött ki Pilátus, hogy megkérdezze, mivel vádolják ezt az embert? „Ha nem volna gonosztevő – felelték –, nem hoztuk volna eléd.” Pilátus szabadkozott: „Vigyétek vissza és ítélkezzetek fölötte saját törvényetek szerint!” De a zsidók nem tágítottak: „Nekünk senkit sem szabad megölnünk.” Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” Jézus ezt felelte: „Magadtól mondod ezt vagy mások mondták neked rólam?” „Hát zsidó vagyok én? – tört ki Pilátus. – Saját néped és a főpapok adtak kezemre. Mit tettél?” Jézus így válaszolt: „Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.” Jézus a Pilátussal folytatott párbeszéd során a következőt mondta: „Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.” Pilátus ezt mondta: „Mi az igazság?” E szavakkal újra kiment a zsidókhoz, és kijelentette: „Én nem találom semmiben bűnösnek.” Pilátus ezután megkérdezte a zsidóktól, hogy a húsvéti szokásaiknak megfelelően valakit szabadon bocsáthatnak. „Akarjátok, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?” Erre újra kiabálni kezdtek: „Ne őt, hanem Barabást!” Barabás rabló volt.

"Íme, az ember!"

Pilátus megostoroztatta Jézust. A katonák töviskoszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá és gúnyolták. Pilátus a zsidók elé vitette Jézust és kétszer megismételte, hogy nem tartja bűnösnek. Jézus töviskoronával, bíborpalástban jött ki. Pilátus rámutatott: „Íme, az ember!” A zsidók a megfeszítését követelték. Pilátus ismét szabadkozott: „Vigyétek el és feszítsétek meg ti! Én nem találom bűnösnek.” A zsidók törvényükre hivatkozva követelték a halálos ítéletet. De a zsidók nem tágítottak: „Nekünk törvényünk van, s e törvény szerint „(…)meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát!” Pilátus megijedt. Majd megkérdezte: „Keresztre feszíttessem a királyotokat?” De a főpapok tiltakoztak: „Nincs királyunk, csak császárunk!” Erre kiszolgáltatta nekik, hogy feszítsék keresztre.”

Keresztút

Jézus maga vitte keresztjét, a Koponyák helyére, héberül Golgotára. Ott keresztre feszítették két másikkal együtt. Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára szögeztetett: „A názáreti Jézus, a zsidók királya!” A katonák a jövendölésnek megfelelően megosztoztak Jézus ruháján, köpönyegét kisorsolták. A kereszt alatt ott állt Jézus anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna. Jézus így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!” Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, az anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.

„Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak”

Jézus megszólalt: „Szomjazom!” Volt ott egy ecettel teli edény. Belemártottak egy szivacsot, amit a szájához emeltek. Jézus megízlelte az ecetet. Így szólt: „Beteljesedett!” Aztán lehajtotta fejét és kilehelte lelkét. A zsidók azt kérték Pilátustól a szombati ünnepükre hivatkozva, hogy a megfeszítettek lábszárát töresse el és vetesse le őket a keresztről. A katonák teljesítették az utasítást. Amikor Jézushoz értek, látták, hogy meghalt, ezért nem törték el a csontját. Az egyik katona lándzsájával oldalba döfte. „Nyomban vér és víz folyt belőle. Aki látta, az tett róla tanúságot és igaz a tanúsága. Tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert ez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: „Csontját ne törjétek!” Vagy egy másik helyen: „Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.”

Volt egy kert…

Arimateai József Jézus tanítványa volt, engedélyt kért és kapott Pilátustól, hogy titokban, mert rettegett a zsidóktól, levehesse Jézus testét a keresztről. Pilátus megengedte. „Fogták Jézus testét és a fűszerekkel együtt gyolcsba göngyölték. Így szoktak a zsidók temetni” – olvashatjuk János evangéliumában. „Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, s a kertben egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit.”

Képek: Munkácsy Jézus-trilógia, Niccolò di Pietro Gerini: A keresztre feszített Krisztus a Szent Szűzzel, Szent Jánossal és Mária Magdolnával