Egyház és rockzene

Három évtizede még a gondolat is furcsán hatott, hogy a hippimozgalom ikonikus alakja, az antikomformista Bob Dylan énekeljen a pápának. Sőt, egy rock koncerten fogjon kezet a katolikus egyházfővel. Szent II. János Pál azonban nagyra értékelte a rockzenét. Rengeteg kép, híranyag őrzi, ahogy gitárosok zenélnek körülötte és táncol a fiatalokkal.

Az egyik legismertebb, a bolognai 1997. szeptember 27-i 23. Eucharisztikus Kongresszusról szóló tudósítás, amelyre meghívták Bob Dylant és Andrea Boccellit, nyíltan evangelizációs céllal. A könnyűzenei koncertet az olasz püspöki konferencia szervezte. II. János Pál pápa ugyanis alkalmas eszköznek találta a rockzenét, hogy hidat építsen a fiatalok és az Egyház között. Erről a gondolatról a rendezvény szóvivője, Domenico Sigalinini a következőt mondta: „A pápa elképzelése az, hogy közelebb kerüljön a fiatalokhoz a popzene révén, amelyre hosszú évek óta sajnos gyanakvással és közömbösséggel tekint az Egyház."

A fellépők között volt a már említett Bob Dylan, aki a ’70-es évek végén keresztény hitre tért, majd nem sokkal később hirtelen visszatért a zsidó közösségéhez. Amikor az olasz sajtó a körülmények ismeretében a katolikus eseményen való fellépéséről faggatta, a zenész csak annyit mondott: „Miért ne?"

Az akkor 77 éves II. János Pál pápa és az 56 éves rockzenész különleges párost alkottak, jelenlétük mintegy 300 ezer fős tömeget vonzott a bolognai Piazza Maggiore téri koncertre. Az óriási érdeklődés ellenére sértett nyilatkozatok sora követte a koncertet, a fellépésre fel nem kért olasz zenészek nehezményezték Dylan félórás produkciójáért kapott díjazását.

Többen a rendezvény szóvivőjének nyilatkozatát is támadták. Sigalinini "megbocsátást" kért az egyház rockzene iránt tanúsított késedelmes figyelme miatt: „Az egyháznak bele kell törődnie a fiatalok nyelvébe. Ne felejtsük el, hogy egyes rockzenék sikeresen befolyásolták a politikai választásokat és sikeresen átformálták a társadalom szemléletét " - mondta. Hozzáfűzte azt is: „Nem egy katolikus rock 'n’ rollt akarunk létrehozni, hanem egy olyan rock 'n' rollt, amely kifejezi az értékeinket."

A konzervatív nézeteiket hangsúlyozó, többnyire név nélkül nyilatkozók bírálták a hídépítést az Egyház és a könnyűzene képviselői között, és azt a „szex, drogok, és rock and roll” szentségtelen hármasságával jellemezték. Míg egy olasz pap úgy fogalmazott az egyik újságnak: „A Dylanre költött milliókat jobb lett volna Teréz anya szegényeire fordítani." Egy névtelen levélíró a következő kommentárt fűzte az eseményhez a Corriere della Sera című olasz újság hasábjain: „A hírességekre irányuló nagy találkozóknak és hatalmas tömegeknek semmi közük az autentikus valláshoz. Ezek közül az emberek közül csak igen kevesen követnék valóban a pápát."

A Vatikán falai között sem volt egyértelmű a kezdeményezés megítélése. Joseph Ratzinger bíboros – II. János Pál utóda az egyház élén – akkor a Hittani Kongregáció élén állt. Olyannyira elhatárolódott a műfajtól, hogy következetesen a „Sátán művének” nevezte a rock és a pop zenei formáit. A bíboros ellenezte Dylan fellépését is. A „II. János Pál, szeretett elődöm” című könyvében is írt arról, hogy mennyire szkeptikusan tekintett a koncertre és ezen az álláspontján később sem változtatott, erősen kételkedett abban, helyes-e színpadra engedni az efféle „prófétákat". A bíboros a koncertet ugyan nem tudta megakadályozni, szintén ebben a könyvében annyit viszont megjegyzett, Wojtyła atya aznap sikeresen közvetítette azt a szellemi üzenetet, amelyet "a szórakoztatóipar figyelmen kívül hagyott.”

Bob Dylan félórás fellépése a „Knockin 'a Heaven's Door” című számmal kezdődött, majd „A Hard Rain A - Gonna Fall” csendült fel. A számot követően a sztár felment a lépcsőn II. János Pál pápához, levette a kalapját, és hosszasan megszorította a Szentatya kezét. Egymásra mosolyogtak, majd visszatért a gitárjához és zárásként eljátszotta a Forever Young című dalt.

A koncert után II. János Pál vette át a szót és választ adott a fiataloknak Dylan „Blowin' in the Wind” című dalában megválaszolatlanul hagyott versorra.

A kérdésre, hogy mekkora utat kell még megtennie az élete értelmét kereső embernek, a pápa frappáns üzenetével így válaszolt: „…keressétek Krisztust, mert egyedül Ő az Út. Ő maga mondotta: Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.”

A zene evangelizációs erejében hisz az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus meghívott előadója, Charles Palmer-Buckle is. A ghánai Cape Coast érseke nagyon tiszteli Bob Marleyt. A reggae királyának Redemption song (Megváltás dala) című művét több helyszínen is előadta már az egyházi főméltóság. 2017-ben Húsvétkor a GHOne TV-n, Kafui Dey-nek adott interjú végén közösen énekelték el a dalt. (Itt megnézheted a produkciót.) Ugyanebben az évben egy accrai golfbajnokságon melegítőben és fehér baseball sapkában, egyik kezében a mikrofont tartva, a másikat az égre emelve, taps és örömkiáltások közepette adta elő a dalt. Ha szeretnéd hallani őt, regisztrálj a kongresszusra!

FORRÁS: theguardian, iristimes, chicagotrinube, upi,