Eljutni az országba, melynek nincs vége

Scheffler János tízgyermekes családban nevelkedett Kálmándon. Szorgalmával és éles eszével kitűnt diáktársai közül. A Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán szerzett diplomát. 1910-es pappá szentelése után segédlelkészként szolgált Csomaközön. Rómában a Pápai Gergely Egyetemen doktorált egyházjogból, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen is doktori címet szerzett. Teológiai tanár és prefektus lett Szatmáron, illetve segédlelkész Ungváron. 1917-23 között a Szatmárnémeti Római Katolikus Főgimnázium igazgatója és hittanára volt. Tanított Szatmáron és Nagyváradon is. Tanulmányaiban és publikációjában egyik kedvelt témája volt az Egyház és állam viszonyának jogi vonatkozása. A második világháború idején a Kolozsvári Magyar Ferenc József Tudományegyetem egyházjogi tanszékének rendes tanárává nevezték ki. Élethivatásának tekintette a papnevelést és a szerzetesek lelki nevelését. 1942-ben a szatmári egyházmegye püspöke majd nagyváradi apostoli kormányzó, 1948-tól az újraegyesített Szatmár–Nagyváradi Egyházmegye közös püspöke lett.

Ember az embertelenségben

A világháború idején a magyar kormány az ő közbenjárására szüntette meg Alexandru Rusu nagybányai román görögkatolikus püspök internálását. A fenyegetések ellenére segíteni próbált a gyűjtőtáborokba zárt embereken. Az SS által elhurcolt papokat sikerült megmentenie. A svábok deportálását azonban minden erőfeszítése ellenére sem tudta megakadályozni.

Óvta papjait a pártpolitikától

XII. Piusz pápa 1945-ben a vértanúhalált halt Apor Vilmos győri püspök utódjának nevezte ki. A helyzetre való tekintettel azonban a Szentszék engedélyezte, hogy az egyházmegyéjében maradhasson. A kispapok képzése során nagy figyelmet fordított arra, hogy leendő papjait távol tartsa a pártpolitikától. Egyházi vezetőként ő azonban nem hagyhatta szó nélkül a kiépülő ateista államhatalom túlkapásait. 1948-ban a román kormány felbontotta a Szentszékkel kötött megállapodását és törvénnyel egyszerűen megszüntette a Szatmár-Nagyváradi Egyházmegyét. A püspököt pedig nyugdíjaztatta.

Titkos földalatti papképzés

Scheffler János megszervezte a kispapok titkos földalatti teológiai képzését elszórva a plébániákon. 1949-ben azonban letartóztatták, vele együtt elvitték titkárát, püspöki tanácsosát, a titokban püspökké szentelt Bogdánffy Szilárdot, fél év múltán pedig általános helynökét, Pakocs Károlyt.

Scheffler semmilyen engedményre és alkura nem volt hajlandó a kommunista hatalommal. Szembeszegült azzal, hogy elszakítsák a romániai katolikus egyházat a pápától.

Békepapság, bábpüspökség: nem és nem

A kommunista pártvezetésnek az volt a terve, hogy Márton Áron helyére egy irányítható bábpüspököt helyeznek. A feladatra kiszemelt Scheffler ellenállt. Az államhatalom felkérésre ennyit válaszolt: „Non possum!” (Nem tehetem!). A román kormány 1948. szeptember 17-én felfüggesztette működését. 1950-ben elutasította a békepapi mozgalom megszervezését, ezért 1950. május 23-án kényszerlakhelyre, Körösbányára vitték. 1952-ben ismét letartóztatták és fél évig a bukaresti belügyminisztériumban tartották fogva. Jilava földalatti börtönébe szállították át. Koncepciós pert indítottak ellene hazaárulás és a Vatikánnak való kémkedés vádjával. A tárgyalására nem kerülhetett sor, mert a kínzások és a börtön embertelen körülményei miatt 1952. december 6-án meghalt. Ezek voltak csendes nyugalommal kiejtett utolsó szavai: „Ibi vacabimus...” azaz „Ott időzünk…” Cellatársa, Dan Mizrahy zsidó származású zeneszerző negyven év múltán is pontosan idézni tudta latinul Szent Ágoston ezen sorait, a püspök kedvelt idézetét, amelyre megtanította a börtönben, s amelyet meg is magyarázott neki: „Ott időzünk és látunk majd, látunk és szeretünk, szeretünk és dicsőítünk. Íme, mi lesz végül vég nélkül. Mert mi más a mi végcélunk, ha nem eljutni az országba, melynek nincs vége?”

Útitáskában csempészett földi maradványok

Koporsó nélküli, jelöletlen sírba temették, de a börtön ortodox lelkésze megjegyezte a sír helyét és 1965 őszén csontjait titokban, útitáskájában hozta haza Galambos Ferenc nagyprépost. Hám János mellett találtak számára végső nyughelyet a szatmárnémeti székesegyház kriptájában.

1990-ben a szatmári egyházmegye püspöke kezdeményezte Scheffler boldoggá avatási eljárásának megindítását. 2011. július 3-én avatták boldoggá a vértanú püspököt. Ereklyéje felkerült az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szimbólumára, a Missziós keresztre.

Forrás: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye; Mindszenty Alapítvány; Magyar Kurír

Fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye