Énekelve szolgálni az Urat

„Az Oltáriszentséggel érezzük, hogy az egyházhoz, Isten népéhez, Isten testéhez, Jézus Krisztushoz tartozunk. Ő az Eucharisztia szentségében titokzatos módon, de valóságosan van jelen: ma is odaadja magát értünk és mi valóban részesedünk belőle. Ez a találkozás számomra is lehetővé teszi, hogy kétségeim határát túllépjem – a szkepszis ugyanis csak megakadályoz abban, hogy új élményeket és elképzelhetetlen lehetőségeket ismerjek meg. (…) Ezekben a nehéz időkben közelebb kerülünk egymáshoz, annak ellenére, hogy kellő távolságot kell tartanunk egymástól. Ez a helyzet, a bezártság a lényegest, az alapvetőt emeli ki és vezeti a szemünk elé, és újra csak a hit felé vezérel, ami nem azt jelenti, hogy az értelmünk egyszerűen kikapcsol, hanem jártasabbá válik. Rájövünk arra, hogy mennyire ésszerűtlen csak abban bízni, ami látszólag bebizonyított, valódibbnak tűnik csak azért, mert a kezünkkel megfoghatjuk és a szemünkkel láthatjuk.(…) Sokan vallják, hogy a „korona” utáni idők nem lesznek már a „régiek”. Lehet, hogy valóban más idők következnek, én mindenesetre továbbra is szeretném Urunkat énekemmel szolgálni, lélekben az Eucharisztikus Kongresszus nyolc napja alatt is”

A teljes interjút ITT olvashatjátok.

Fotó: Gál Anna Gertrúd