Erdő Péter bíboros: "Az Eucharisztikus Kongresszus vallásos rendezvény, nem politikai."

November 21-én délután Dr. Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek a Pápai Magyar Intézetben mutatta be sajtóbeszélgetésen az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, amely a magyar fővárosban kerül megrendezésre 2020. szeptember 13. és 20. között. Ebből az alkalomból tettünk fel néhány kérdést…

Bíboros Úr, mai bemutatójában említette a Kongresszus eseményei között azt a zarándoklatot is, mely Esztergomba tart, ahol a székesegyház kriptájában van eltemetve Mindszenty József bíboros. A magyar püspökök reménykednek abban, hogy Mindszenty boldoggá avatásának eljárása lezárul a Kongresszusig?

Az óhajunk megvan erre, a Püspöki Kar az eljárás egyik szereplője és a Szentek Ügyeinek Kongregációjától várjuk a további fejleményeket. Nemrég lényeges fordulat történt, amikor a Szentatya 2019. február 12-én jóváhagyta Mindszenty bíboros hősies erényeit elismerő határozatot: Ferenc pápa ezzel elismerte őt a világ előtt. Most már szinte biztos, hogy nem nyilvánítják a bíborost „vértanúnak”: nem tudjuk, hogy alkalmazható-e az ő esetére a „vértanúság” fogalma, mivel Mindszenty 1975-ben száműzetésben, egy bécsi kórházban halt meg egy orvosi műtét után, több évvel bebörtönzése után. Lehet-e bizonyítani a közvetlen kapcsolatot a két esemény között? Tudomásunk van több csodáról, gyógyulásról, amelyek dokumentációját elküldtük Rómába, de e téren mindeddig nem történt pozitív előrelépés. A benyomásom az, hogy a bíboros boldoggá avatásának útja hitvallóként, s nem vértanúként folytatódik.

A magyar kormány együttműködött-e, együttműködik-e önökkel a Kongresszussal kapcsolatban? Hogyan?

Fontos pontosítanunk, hogy az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus megrendezés a Magyar Katolikus Egyház kizárólagos kérése volt. Mielőtt a Szentszéknek bemutattuk volna kérésünket nem kérdeztük meg a kormányt. A kongresszus ugyanis egy vallásos rendezvény, nem politikai. Miután a pápa elfogadta kérésünket természetesen kapcsolatba léptünk a magyar kormánnyal, aki kifejezte készségét a teljes együttműködésre. Vannak ugyanis olyan területek, mint például a biztonságé, ahol az együttműködés nélkülözhetetlen. A kormány ad hoc jelleggel anyagilag támogatást nyújt számunkra, de ennek mértékét még nem tudjuk. Eddig összességében segített nekünk a kormány. Másrészt, aki ellátogat Budapestre a kongresszusra megismerheti az utóbbi években kialakult nagy kulturális és turisztikai kínálatot is… Magyarország szép!

Önt hallgatva az a benyomásunk, hogy a kongresszus Magyarországot a valóságban mutathatja be, egy befogadó arcéllel, eltérően attól, ahogyan azt Nyugat-Európa több, akár katolikus sajtóorgánuma is mutatja. Bíboros úr, Magyarország miért nem örvend jóhírnek az európai médiában?

A magyar hatóságok más bevándorláspolitikai alapelvekre építenek a többi olyan európai országhoz képest, amelyek kritikusak ebben a témában. Ám, ha megnézzük, a világban többféle bevándorláspolitikai gyakorlat létezik, különös tekintettel a különböző országokba való belépéskor elvégzendő szükséges ellenőrzésekre. Hibás lenne azt gondolni, hogy Magyarországon nincs bevándorlás. Sok bevándorló érkezik rendszerint Kelet-Európából, az egykori Szovjetunió államaiból, de jelentős a török vendégmunkások száma is, szabályos iratokkal. Magyarország minden évben több millió turistát lát vendégül. Szeretném továbbá emlékeztetni arra is, hogy 2015 nyarán a migránsok nagy tömege haladt keresztül országunkon, akik Ausztriába, Németországba vagy Észak-Európába szerették volna eljutni: két hónap alatt mintegy 460 ezer ember, nagy többségük iratok nélkül. Ez pedig egy olyan országban történt, ahol alig 10 millióan élnek. Közülük kevesen akartak Magyarországon maradni, ahol a bérek jóval alacsonyabbak, mint az osztrák vagy a német bérekhez képest. Sőt: Németországban például van olyan, aki egy nálunk napi nyolc órát dolgozó ember fizetésével egyenlő szociális segélyt is kaphat: miért akartak volna megállni nálunk a migránsok? El kell mondanunk továbbá, hogy az EU országai sem rendelkeznek egységes politikával a jelenséggel kapcsolatban, csak ha azt tekintjük, hogy földrajzi okokból kifolyólag egyes országok tranzit-, míg mások célországok.

A magyar egyház nagyon elkötelezett…

Az egyház sokat tett és tesz, segítve a hozzánk érkező menekülteknek, a Karitász munkájának hála már a határvonalhoz közel is, a határ mindkét oldalán. Ezekben az években hozzájárultunk azoknak a kiskorú menekültek fogadásához, akiket nem kísért senki, nagy részük tovább akart menni Nyugat felé. A nép befogadó, az Egyház befogadó.

Megjegyzendő továbbá az az állami és egyházi magyar segítség, amelyet a közel-keleti országok (üldözött) keresztényeinek nyújtanak.

Ki kell emelnem, hogy Magyarország - akár a kormányon, akár a püspöki karon keresztül sokat segít Szíriában, Jordániában, Libanonban és Irakban a menekülteknek: a mi elképzelésünk az, hogy segítsünk a lehető legtöbbet ott, az ő vidékükön, hogy így egy nap visszatérhessenek otthonaikba.
Ezért segítünk az újjáépítésben (iskolákéban is) Irakban és Szíriában, ahol például támogattuk a Zenari bíboros [Szíria apostoli nunciusa] számára oly kedves damaszkuszi katolikus kórházat is. Különböző tanulmányi ösztöndíjakat is felajánlunk fiatal menekültek számára.

Forrás: Rossoporpora

Az interjút fordította: Korponai Gábor