Erzsébet, a szolgáló szeretet szentje

Erzsébet királylányként, 1207. július 7-én Sárospatakon látta meg a napvilágot. Szülei II. András király és merániai Gertrúd voltak. Mindössze 4 éves volt, amikor eljegyezték Türingia leendő grófjával, Lajossal. A kislányt nagy hozománnyal küldték a wartburgi várba, hogy minél inkább beilleszkedjen a német közegbe.

Erzsébet személyisége, kedvessége révén, gyorsan belopta magát az emberek szívébe. Jegyesével, bár elrendezett házasságra készültek, mégis szívből szerették egymást. A leendő anyós, Zsófia viszont nem kedvelte a magyar királylányt. Nem nézte jó szemmel azt, ahogy gyermekként Erzsébet Istent szerette, az is mélységesen felháborította, hogy leendő menye nem törődött előkelő származásával, minden kortársát önmagával egyenrangúként kezelte. Erzsébetnek nehezére esett az előírt viselkedési szabályokat betartani, gyermekként imádott táncolni, lovagolni. Lajos, hogy óvja kedvesét az intrikáktól, 14 évesen feleségül vette. A korabeli leírások szerint őszinte, nagy szerelem volt az ifjú házasok között.

Miután Lajos átvette Türingia irányítását apjától, Erzsébet a vár alatt nagy házat építtetett, ahol zarándokoknak és koldusoknak nyújtott szállást, ellátást, de itt ápolta a betegeket is. Az udvar rosszallása ellenére Lajos támogatta felesége jótékony cselekedeteit.

Erzsébet 20 évesen megözvegyült. Lajos halála után a gyerekekkel együtt el kellett hagyniuk a várat. Városról városra járt a családjával, ahol varrt, betegeket ápolt. Később Marburgba költözött, és belépett a ferences rendbe. 1228 Nagypéntekén néhány ferences barát jelenlétében lemondott a világi javakról; kórház építésébe kezdett, ahová befogadta a földönfutókat, betegeket, és ő maga gondozta őket. Erzsébet mindössze 24 évesen, 1231. november 16-áról 17-ére virradó éjszaka halt meg. 1235. május 26-án, Pünkösdkor IX. Gergely pápa avatta szentté.

Üzenet a ma emberének

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) körlevelet intézett a hívek felé Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepéhez kapcsolódva. Szent Erzsébet, a szolgáló szeretet szentje élete, emlékezete ráirányítja a figyelmet az egymás iránti felelősségünkre: „A kor, amelyben Szent Erzsébet született és a szeretet példáját adta, számos párhuzamot mutat fel napjainkkal. A virágzó középkor idején Európa számos országában sokan nagyon meggazdagodtak és hivalkodtak is vagyonukkal, olyan épületeket emeltek, amelyek előtt máig csodálattal állunk meg, miközben egyre többen süllyedtek nyomorba és nélkülözték az élethez szükséges legelemibb feltételeket is" - emlékeztetett a püspöki konferencia körlevelében.

Ebben felidézték Erzsébet életének egyik kevéssé ismert fejezetét. „Szent Erzsébet is elhagyta a türingiai őrgrófi udvart, hogy Jézus tanítása szerint a szegények és betegek szolgálatának szentelje életét. Nyitott szemmel járt, odafigyelt azokra, akiktől sokan borzadva fordították el a tekintetüket. Életének talán egy kevésbé ismert eseménye, hogy amikor egy leprás koldus érkezett a várhoz, Erzsébet saját kezűleg fürdettette meg és kötözte be sebeit, és mivel a sok beteg miatt máshol már nem volt hely, saját hitvesi ágyába fektetette le. Férje, Lajos őrgróf, aki általában támogatta őt és megvédte irigyeitől, ezt már túlzásnak tartotta. Feldúlva szaladt a szobába, felrántotta az ágyról a takarót, alatta viszont magát a megfeszített Krisztust látta – és térdre borulva adott hálát és kérte Erzsébet bocsánatát."

A püspöki konferencia levelében arra irányítja a figyelmet, hogy mi magunk is részesei lehetünk a cselekvésnek. Azt írták:

"Szent Erzsébet ünnepe arra emlékeztet minket, hogy ebben a segítségnyújtásban mi magunk is részt vehetünk, amikor vasárnap anyagi támogatásunkkal azok munkáját könnyítjük meg, akik életüket embertársaik támogatására, a rászorulók és a betegek segítésére és gyógyítására szentelik, és teszik nap mint nap kockára."

A világjárvány második hullámában az egyházi szeretetszolgálatokra és az idén 90 éves Katolikus Karitászra nagyobb teher hárul, mint korábban bármikor. A körlevél egyik zárógondolata arra emlékeztetett: Szent Erzsébet példája azt üzeni, hogy ezeknek a szervezeteknek a munkáját támogatva „mi magunk is, akár szobánk biztonságából is, részesei lehetünk ennek a szolgálatnak, és az ő kezükkel egybefonódva, mi magunk is kinyújthatjuk kezünket a szükséget szenvedők és betegek felé."

Fotó: Magyar Kurír

Forrás: Magyar Kurír, MKPK, NEK