Filmajánló: Karol – Az ember, aki pápa lett

Karol három gyermek közül a legfiatalabb volt, de nővére elhunyt, mire ő megszületett. A Karol nevet azért kapta, mert édesapja nagy tisztelője volt IV. Károly magyar királynak. A későbbi pápa a kezdetektől sportos és egészséges életmódot folytatott, előszeretettel síelt és úszott. 1938-ban beiratkozott a krakkói Jagelló Egyetemre, ahol fokozott érdeklődést mutatott a színház és a költészet iránt. Az iskolát a következő évben bezárták, amikor Lengyelországot megszállták a náci csapatok. Itt veszi fel a fonalat Giacomo Battiato: Karol - Az ember, aki pápa lett című filmje:
Krakkó, 1939. A németek támadása megindul a város ellen. A lakosság menekül, szeretné elérni a lengyel hadsereg által még ellenőrzött vonalakat. A menetben ott van Karol is, aki elhatározza, hogy maga is küzdeni fog a támadók ellen. A menekülőket végül német repülők sorozatlövései tarolják le. Karol sorstársaival együtt napról napra éli meg a megszállás iszonyatát, a kegyetlenkedéseket, a nyomort, a kiszolgáltatottságot. Minden erejével azt keresi, miként találhatna kivezető utat a mély kétségbeeséséből. Ekkor még nem sejti, mi vár rá…

A kétrészes, több mint háromórás alkotás Karol Wojtyla életét egyetemista korától 1978-ig meséli el, a film a pápaválasztásig tart, tehát csaknem negyven esztendőt ölel át. Giacomo Battiato életrajzi filmje érzékletesen mutatja be Wojtyla jellemének talán legjellemzőbb vonását, azt a ritka képességét, hogy szinte azonnal képes volt megtalálni a hangot mindenkivel, az egyszerű munkásemberrel éppúgy, mint az egyetemi hallgatóval, de még az őt állandóan leleplezni akaró ügynökkel is, hiszen elérte nála, hogy a kommunisták helyi központjában két emelet visszakerüljön egyházi tulajdonba.

A Karol – Az ember, aki pápa lett egy mélyen érző, a mások sorsa, szenvedései iránt nyitott, Istent szenvedélyesen kereső (és megtaláló) személyiség fejlődését mutatja be, aki ráeszmél, hogy a világban egyedül a krisztusi szeretet akadályozhatja meg, hogy időről időre megismétlődjenek a XX. században történt események. A film legdrámaibb jelenetében Karol Wojtyla - még krakkói érsekként - nagy tömeg előtt megáldja a Nowa Huta-i településre tervezett templom alapkövét, háttérben egy hatalmas kereszttel. A rendőri készültség óriási, bármelyik pillanatban feloszlathatják a tömeget. Krakkó érseke azonban itt is a szeretetről beszél, a vallásszabadság alapvető jogáról, s hogy az erőszakhoz folyamodó hatalom előbb-utóbb önmagát pusztítja el. Itt hangzik el szájából a sokat idézett mondat: „Ne féljetek!”

A film a pápaválasztással ér véget, az eredeti felvételen a ma már történelmi jelentőségű, a XX. század egyik legtöbbet vetített és szimbolikus erejűvé nemesedett képsorai láthatók, ahogy az újonnan megválasztott, mosolygós, kedves arcú pápa, II. János Pál a Vatikán erkélyéről köszönti az ujjongó tömeget és televízión keresztül az egész világot.

Szöveg: Gőbel Ágoston

Fotó: Vatican News