Fülöp metropolita: Az egyház legfontosabb napja nagycsütörtök, az Eucharisztia alapítása

Nagycsütörtökön a Hajdúdorogi Főegyházmegye papjai az Attila téri főszékesegyházba voltak hivatalosak Debrecenbe, hogy együtt emlékezzenek az Egyház születésére, illetve felidézzék Jézus cselekedetét, ahogyan megmosta tanítványai lábát.

Bizonyos értelemben ez a nap az év legjelentősebb napja, melyen az egyház legfontosabb szertartását ünnepeljük, hiszen az utolsó vacsorán történtekbe belesűrűsödik a teljes megváltás, a teljes üdvösségtörténet – kezdte prédikációját Fülöp metropolita.

A megtestesülés csodája jelenik meg minden Szent Liturgián azért, hogy a mi életünkben jelenvalóvá legyen az emberré vált Isten, hogy mi is isteni életet élhessünk – mondta a főpásztor és emlékeztette a híveket, hogy ezen a szertartáson kétszer is elhangzik az alapítás szava: „Ez az én testem vegyétek és egyétek, igyatok ebből mindnyájan ez az én vérem” - az Evangéliumban és az Apostolban.

Az apostoli szakasz Szent Pál egyik levelét idézte, amit a Korinthusiakhoz írt a feltámadás után körülbelül 20-25 évvel és már ebben meglévő gyakorlatként utal az Egyház megalakulását jelentő szavakra.

Azért a legfontosabb, legmagasztosabb és legerőteljesebb szertartás a nagycsütörtöki, mert ebből élünk. Az Egyház az Eucharisztiából él, a hívő, megkeresztelt ember az Eucharisztiával táplálkozik. E nélkül nincs megváltás, e nélkül nincs ima, hiszen az Istennel sem tudunk kapcsolatot teremteni. Csak ezen keresztül lehet isteni emberré válni és élni a kegyelemmel – figyelmeztetett érsek-metropolita atya, aki szerint mi vallásos, keresztény emberek ezt mégsem fogjuk fel.

„Sokszor fordul elő, hogy a hívő ember részt vesz a Szent Liturgián, áténekli, átéli, de még sem áldozik meg. De hát ennek így nincs értelme! Ezért jövünk a templomba, ezért imádkozunk, ezért élünk, hogy az Eucharisztiából részesüljünk! Talán félreértettük Szent Pál mondatát :„Aki méltatlanul eszi és issza az Úr testét és vérét, anélkül, hogy megkülönböztetné, az saját ítéletét eszi és issza". Alighanem ezért tartjuk magunkat távol az áldozástól. A mondat első és utolsó részét hallja meg az ember, a kettő közötti mondanivalót viszont elfelejtjük. Azt halljuk ki belőle, hogy méltatlanul nem szabad részesülni belőle, vagyis az ember úgy gondolkozik, hogy mivel sok a bűne, ezért a szentgyónásig inkább nem veszi magához az Eucharisztiát. Csakhogy a szentgyónás után is méltatlanok vagyunk ekkora nagy csodára, hogy az Istent magunkba fogadjuk, mindig méltatlanok vagyunk – magyarázta a főpásztor. Szent Pál egyértelműen arra utal, ha valaki „nem különbözteti meg" az Eucharisztiát a kenyértől és a bortól - no, így nem szabad belőle részesülni. Ugyanakkor mondhatatlanul rászorulunk erre az éltető kenyérre. Ezért a rendszeres áldozásból nem szabad kimaradni, hiszen azáltal már az örök életből részesülünk.

Elmélkedése végén Fülöp atya szólt a 2020-ban Budapesten rendezendő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusról is, aminek szintén az a célja, hogy ráirányítsa figyelmünket erre a legnagyobb csodára, legnagyobb ajándékra. „Mi, görögkatolikusok is azzal készülünk, hogy igyekszünk híveinkben fölkelteni ezt a helyes eucharisztikus szemléletet. Ennek érdekében úgy kell átalakítani mindennapjainkat, hogy minél gyakrabban részesülhessünk Krisztus testében és vérében. Ennek érdekében az előttünk álló másfél évben sok tanítást és prédikációt fogunk majd kapni még erről a szentségéről." - fogalmazott Kocsis Fülöp.

A szertartás végére a szentély előtti térben a paptestvérek és szolgálattevők helyét civil emberek vették át. Ekkor kezdődött el a lábmosás szertartása, ami felidézte Jézus cselekedetét, miként mosta meg tanítványainak a lábát. Majd tanítást is adott: nekünk is meg kell mosnunk egymás lábát, azaz egymást kell szolgálnunk. Miközben a fődiakónus, Nyirán János olvasta az erről szóló Evangéliumot, Fülöp metropolita az abban hallottakat jelenítette meg: Krisztust utánozva levetette felső ruháját, derekára kendőt terített, kezébe kancsót vett és sorra letérdelt az emberek elé, megmosta és megcsókolta lábukat. A kiválasztott tizenkét férfi között voltak egyetemi tanárok, zenészek, vállalkozók, de egyszerű kétkezi munkások is.

„Körülvetted magadat kendővel, és megmostad tanítványaid lábait, Krisztus Istenünk. Moss le a mi lelkünkről is minden bűnös gondolatot, és végy körül minket lelki kötelékkel, hogy megtegyük parancsolataidat, és magasztaljuk jóságodat!”


Forrás és fotó: Hajdúdorogi Egyházmegye