Jézus, a bajban fénylő igazság

Egy emléknap akkor nyer igazán értelmet, ha az több annál, mint elmerengés a régmúlt eseményei felett. Egy emléknap akkor töltődik meg hasznos tartalommal, ha a múlt tanulságai iránymutatást adnak a jövőre nézve, a ma emberének.

Immár két évtizede emlékezünk meg február 25-én a kommunizmus áldozatairól. 1947-ben ezen a napon tartóztatták le a szovjetek Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Elhurcolták a Szovjetunióba, ahol nyolc évet raboskodott. Előbb a Gulágon, majd az Állambiztonsági Minisztérium moszkvai börtönében.

A Magyar Katolikus Egyházat számos kemény megpróbáltatás érte a vörös diktatúra idején, tanúságtevőinek útját kivégzések, kínvallatások, megaláztatások, hosszú börtönévek szegélyezték. A megfélemlítések, megtorlások időszaka ugyanakkor világosan mutatta meg azt is, milyen erővel és állhatatossággal vértezi fel az embert az Istenbe vetett hit, s ebből fakadóan a ragaszkodás az igazsághoz és igazságossághoz.

Ahogyan tavaly a kommunizmus áldozatainak emléknapján Erdő Péter a pócspetri Szent Kereszt Felmagasztalása templomban fogalmazott, emlékeznünk kell a sok szenvedésre, amire hitük kötelezte elődeinket. Fel kell tennünk a kérdést, miért vállalták mindezt, pontosabban kiért volt ez az egész. Jézus volt az, akiért évszázadokon át szenvedtünk, és ő az, aki ma is üzen nekünk.

„Kérdezzük meg, ma mit kíván tőlünk, és legyünk hozzá olyan hűségesek, mint történelmünk nagyjai voltak!”

És amilyen hűséges volt Jézushoz az Ő és én sorozat egyik tanúságtevője, Szita Irén szerzetes is, aki évekig raboskodott a kommunizmus börtönében. Élete arra tanítja a ma emberét, hívőket és hitkeresőket egyaránt, hogy nagy baj idején nagy erőt ad az Isten: „Életemben olyan szép karácsonyom nem volt, mint a szigorított magánzárkában. (…) Mindig éreztem, hogy ahogyan azt én megélem, az nem az én gyenge akaratomból van, hanem ahhoz a Jóisten ad erőt nekem. (…) Arra kérem az én drága embertestvéreimet, hogy ne feledkezzenek meg Jézusról, mert ő irgalmas és szerető szívű, ha mi keressük őt, akkor mindig ott van velünk, és nem hagy el.”

Erdő Péter bíboros Pócspetriben elmondott szavai iránymutatók az ember sokszor félresikló szándékai, illetve Isten terve között: „Napjainkban is két szálon fut a történelem. A felszínen tisztességes, vagy akár téves, önhitt vagy rosszindulatú, nagylelkű vagy önző emberi törekvések működnek az események sodrában. A mélyben pedig halad előre egy isteni terv, amely nem zárja ki az emberi szenvedést és a tragédiákat, de örök és teljes igazságot szolgáltat. Mert az életünk túllép az időn és a téren, mert a földi élet megpróbáltatásai eltörpülnek az örök boldogság végső igazsága mellett.”

Szeptember 13-20. között, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmával egy olyan ország látja vendégül a világ katolikusait, amely a kommunizmusból való szabadulását jelentős részben annak is köszönheti, hogy az egyháznak voltak olyan hiteles képviselői, akik a legnagyobb vész idején is elég erősek voltak azáltal, hogy döntéseik meghozatalában Jézust hívták segítségül.