Joan Roig i Diggle megbocsátott a gyilkosainak

„Isten velem van” – ezzel a három szóval köszönt el édesanyjától Joan Roig i Diggle, katalóniai piarista öregdiák 1936. szeptember 11. éjjelén. A mindössze 19 éves férfit nem sokkal a búcsúja után, fegyveres katonák hurcolták el otthonából. A Santa Coloma temetőbe vitték, ahol öt golyót lőttek a szívébe, egyet pedig a fejébe. Halála előtt azt mondta gyilkosainak: „Isten bocsásson meg nektek, ahogy én is megbocsátok nektek!”

Álmok, valóság, pusztulás

A katalán fiú az ugyancsak boldoggá avatott vértanúknak, a piarista Ignacio Casanovasnak és Francesco Carcellernek volt a növendéke, akik szintén vértanúságot szenvedtek a polgárháborúban. Joan arról álmodott, azért tanult, hogy misszionárius lehessen.
A spanyol polgárháború a második világháborút megelőzően robbant ki, egyes becslések szerint 800 ezer ember életét követelte az öldöklés. 1931 tavaszán a helyhatósági választásokon a köztársasági jelöltek győztek. Az uralkodó, XIII. Alfonz elhagyta Spanyolországot és kikiáltották a köztársaságot. Az egyház ezután a népakarat tiszteletben tartását kérte, de hamarosan az új hatalmi elit célkeresztjébe került.

A ló túlsó felén

A katolikus egyház hosszú időn át, noha voltak az uralkodókkal súrlódások, lojális volt a monarchiához. A király bukása után elkezdődött az állam és az egyház szétválasztásának folyamata. Az alkotmányozási vitában Manuel Azaña hadügyminiszter kijelentette: „Spanyolország nem katolikus többé”. Az alkotmányban a lelkiismereti szabadságról rendelkeztek ugyan, a vallási felekezeteket viszont egyesületté nyilvánították. Sőt, a nyilvános vallásgyakorlást minden egyes esetben kormányzati jóváhagyáshoz kötötték. Tiltották, hogy az állam, a tartományok, önkormányzatok támogatást nyújtsanak bármelyik egyháznak. A rendeket minisztériumi felügyelet alá helyezték, betiltották az oktatási és gazdasági tevékenységeik folytatását vagy a hatalom által veszélyesnek bélyegzetteket feloszlatták, vagyonukat államosították. A hitoktatás állami ellenőrzés alá került.

Lángoló templomok

A vallás- és egyházellenesség 1931 tavaszán odáig fajult, hogy Madridban és számos más településeken rendházak, templomok semmisültek meg, miután felgyújtották azokat. A világot sújtó gazdasági válság 1933-ban Spanyolországban komoly politikai krízissel is párosult: a jobboldal került hatalomra, amely vérbe fojtotta a tömegdemonstrációkat. Az erőszakos cselekmények miatt az 1934-35-ös időszakot csak „két sötét esztendőként” emlegették. 1936-ban a baloldali Népfront nyerte a választásokat, de a jobboldal nem fogadta el a vereséget az országban polgárháború robbant ki.

Isten szolgálatában

A véres cselekmények célpontjává váltak a papok, a templomok is. Ilyen viszonyok között kapta egy paptól feladatként Joan Roig i Diggle, hogy óvja az Eucharisztiát őrző cibóriumot és szolgáltassa ki az Oltáriszentséget azok számára, akik a jelenlegi körülmények miatt nem tudnak eljutni szentmisére. A fiatal tudta, hogy életét kockáztatja mindezzel, hiszen a marxista mozgalom fegyveresei vadásztak rá és a hozzá hasonló, a köz- és hitéletben is aktív keresztényekre.
Joan Roig Barcelonában született 1917. május 12-én. A De La Salle testvérek és a piarista atyák által vezetett iskolákban tanult. Mivel a családnak anyagi nehézségei támadtak, munkát vállalt és közben tanulmányait is folytatta.

20. századi vértanúk

Joan családjával Masnou-ba költözött, ahol csatlakozott a Katalán Fiatal Keresztények Szövetségéhez (FJCC), amelyet 1932-ben Albert Bonet hozott létre és amely 8000 tagot számlált a spanyol polgárháborút megelőzően. A fiatal fiú társadalmi kérdésekről írt figyelemfelkeltő cikkeket az FJCC folyóiratában, és felkérték a 10 és 14 év közötti gyermekek hitoktatójának is.
Joan 1936 júliusában az FJCC néhány tagját felkészítette arra, hogy mindannyian kegyelemmel és bátorsággal fogadják el a vértanúságot csakúgy, mint ahogy az első keresztények tették. Az ezt követő intenzív üldözések során, becslések szerint mintegy 300 fiatalt öltek meg a szervezetből Katalóniában, köztük mintegy 40 papot. Az FJCC központja leégett. Joan édesanyja elmondta, hogy azokban a napokban fia „enyhítette mások fájdalmát, ösztönözte a félénkeket, meglátogatta a sebesülteket, és naponta járta a kórházakat, hogy a halottak között kiderítse, kiket öltek meg a társai közül” – mondta az édesanya.

Kivégzés a temetőben

1936. szeptember 11-én éjjel, fegyveresek jelentek meg Joan Roig i Diggle otthonánál és dörömböltek az ajtaján. A fiatal férfi, hogy megóvja a meggyalázástól az ostyát, magához vette. Ezután hurcolták el, és a Santa Coloma temetőbe vitték, ahol öt golyót lőttek a szívébe, egyet pedig a fejébe.

Az FJCC társaság akkori elnöke a fiatal vértanú halálakor ezt írta:

„Mikor Masnou-ba jött, senki nem ismerte, de áhítatos és szenvedélyes szeretete az Eucharisztia iránt hamar nyilvánvalóvá vált. Órákat töltött az Oltáriszentség előtt anélkül, hogy érzékelte volna az idő múlását. Példája többeket térített meg, mint szavai.”

Közösségben megélt hit

Boldoggá avatására pár hete került sor. Az ünnepélyes szentmisén Juan José Omella bíboros, barcelonai érsek homíliájában kifejtette: az ifjú buzgó védelmezője volt a Katolikus Egyház társadalmi doktrínájának, és példaként áll a mai fiatalság előtt Krisztus és embertársai iránti tanúságtevő szeretetével.

Omella bíboros hozzátette: „Joan arra tanít minket, hogy minden keresztény arra hivatott, hogy közösségben éljük meg hitünket. Senki nem építi egyedül a saját hitét, a keresztény vallás alapvetően közösségi. ”

Boldog Joan Roig i Diggle-t Barcelonában, az El Masnou-i Szent Péter plébánia kápolnájában temették el.

Forrás: catholicnewsagency, catholicherald, vaticannews, piaristak.hu

Fordította: Tóth Franciska

Fotó: piaristak.hu