Krisztus királysága és az ember hatalma

Miután Pilátus feltette a kérdést, hogy Jézust vagy Barabást engedje szabadon, a főpapok és az írástudók által fellázított nép Barabás nevét kiáltotta. Amikor Pilátus megkérdezte, hogy mit tegyen Jézussal, a tömeg azt kiabálta: Keresztre vele!

Jézus vagy Barabás? – ez a kérdés nemcsak Krisztus szenvedéstörténetének egyik jól ismert jelenete, hanem – szó szerint is – húsbavágó bizonyítéka annak, hogy sok ember egyöntetű szándékából nem válik igazság pusztán azért, mert a többség egyet akar. Hiszen hogyan lehetne az igazságnak akár csak egy szeletével is egy lapon említeni a tömeg akaratát, ha az a bűntelennek halált, a gyilkosnak pedig szabadságot követel?

A nagyhét egyik nagy kérdése, hogy a Jeruzsálembe bevonuló Jézust ünneplő tömeg, és az öt nappal később a halálát követelő tömeg ugyanaz-e? Létezhet-e, hogy ugyanaz a sokaság egyik nap még virágesővel fogadja a szamárháton érkező Jézust, majd kicsivel később azt ordítja rá, hogy „Keresztre vele!”? A tömeg jellegéből fakad, hogy akár így is történhetett, de hogy voltak olyanok, akik virágvasárnap éljeneztek, nagypénteken pedig az öklüket rázva akarták Jézus halálát, nagyon valószínű.

Megfelelő befolyásolás mellett – ahogyan a főpapok és írástudók is tették Jézus ellen – a tömeg egyénként képes viselkedni: az érdekalapú, ravasz, sokszor hazug felbújtás egyre több emberben telepszik meg. Ezután egymást befolyásolva, és magukat is meggyőzve mélyre temetik az igazság, a béke, a jó felismerésének igényét, megvalósítva ezzel az irányítható, egységes tömeget.

Bizonyos, hogy a Jézus halálát akaró tömegben akadtak olyanok, akik később rádöbbentek arra, hogy bűnt követtek el. Bár az egyént nem menti fel, hogy tömeg részeként követett el rosszat, viszont ráirányíthatja a figyelmet a gondolkodás, a lelki elmélyülés, a helyes út, vagyis az igazság keresésének létfontosságára. Ez az idei, megünneplésének módjában szokatlan, „otthoni” húsvét jó alkalmat kínál arra, hogy beengedjük a szívünkbe Jézust. A tanításai, a tettei által felvértezhetjük magunkat az igazság erejével, hogy hűséges és méltó követőiként járjunk az általa kijelölt úton, amelyről nincs az a hazugság, nincs az a fondorlat – nincs az a tömeg, mely letéríthetne.

Pilátus nem találta bűnösnek Jézust, azonban lázadástól tartva, a saját érdekében mégis engedett a gonosz nyomásának. A főpapok és írástudók ugyancsak a hatalmuk megtartása érdekében vádolták hazug módon Jézust. Ezek az emberi gyarlóságból fakadó döntések, az igazság szánalmas kerülgetése, illetve annak lábbal tiprása megmutatja az óriási különbséget az emberek által gyakorolt hatalom, és Krisztus királysága között. Míg előbbiek elsősorban saját maguk érdekei szerint tesznek mindent az embereket kihasználva, addig Jézus a mi érdekünkben tett mindent, értünk halt kínhalált a kereszten, hogy megváltsa bűneinket.