Küzdelem az egységért

„A noviciátusban volt egy nagy és hosszabb, felismerésekkel teli személyes fejlődés az Eucharisztiával kapcsolatban. Emlékszem, a novíciusmesterünk egyszer arról mesélt, hogy ismert olyan római kispapokat, akik azt kérték, hogy hadd ne kelljen mindennap szentmisére menniük. A magiszterünk nem helyeselte ezt a hozzáállást, én viszont titkon rokonszenveztem vele” – mondta Imre testvér.

A szerzetespapot éppen ez segítette hozzá, hogy átgondolja a napi szentmise fontosságát. A szerzetes rádöbbent, hogy azért is menekül sokszor a napi misétől és szentáldozástól, mert úgy érzi, nem tudja hitelesen megélni, a vele járó kegyelmet befogadni, és tettekre váltani. A napi szentmise és szentáldozás állandóan szembesíti azzal, hogy oly sokszor nem képes a teljes egység megélésére az Úrral. A mindennapok küzdelmei a gyengeségei folytán kiráncigálják ebből az egységből. Hatalmas öröm volt számára azt tapasztalni, hogy korábbi istenélményei, amik már elhalványultak, sokkal mélyebben megvalósulnak akár mindennap a szentmisén.

Péceli Bence Imre elmondta:„De mégis fáj, nagyon fáj, hogy az élet küzdőterén nem tudok hűséges maradni. Ez a felismerés azóta is elkísér, és egyre világosabb, hogy a mindennapi Eucharisztia a tisztítótüzet csepegteti naponta számomra.”

A szerzetespap a kongresszus elhalasztásáról úgy vélekedett, a NEK-re való felkészülés talán több gyümölccsel is járhat, mint maga a rendezvény. Ajándéknak tekinti, hogy a halasztással mélyebb lelki felkészülésre nyílik esélyünk.

A teljes beszélgetést ITT olvashatjátok.

Fotó és forrás: szerzetesek.hu