A lány, aki szembenézett apja gyilkosaival

„Tizenegy éves voltam, amikor apámat megölte egy csoport befolyásos ember. Mivel szegények voltunk, semmiféle igazságszolgáltatásra nem számíthattunk. A gyász, a harag és a kétségbeesés közepette azonban nagyszüleink arra emlékeztettek minket, hogy egyedül Isten az, aki igazságot szolgáltathat.” Így kezdődik egy fiatal, Fülöp-szigeteki lány, Marinova vallomása. Az ő története is elhangzott 2016-ban a Fülöp-szigeteki Cebuban tartott 51. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson. Marinova szavai mindenkit mélyen megérintettek, hiszen a lány képes volt túllépni saját magán, és megbocsátani azoknak, akik a lehető legszörnyűbb bűnt követték el családja ellen.

„…Egyre nagyobb lett a szívemben a gyűlölet”

A történet így folytatódik: „Nagyszüleim támogatásával sikerült elvégeznem a főiskolát, majd rögtön azután én lettem a családfenntartó. Nagyon keményen dolgoztam, de sajnos kénytelen voltam kölcsönt felvenni, hogy valahogy megéljünk. A rendkívül nehéz körülmények miatt egyre nagyobb lett a szívemben a gyűlölet azok iránt, akik megölték édesapámat.

Elkezdtem jogot tanulni, mert annyira vágytam rá, hogy azok, akik ezt tették, megbűnhődjenek. Ám Istennek más tervei voltak velem. Az egyik csoporttársam, a Fokoláré mozgalom tagja elhívott az egyik gyűlésükre. „Hogy mindnyájan egyek legyenek” – hallottam a találkozón, s ezzel új fejezet kezdődött az életemben. Jézus azt mondta: „Amit eggyel a legkisebbek közül tesztek, velem teszitek.” Valósággal függővé váltam ettől új „drogtól”, amelynek neve: szeretet. Megtaláltam életem valódi értelmét és rádöbbentem, hogy az Eucharisztiában jelenlévő a forrása mindennek.

Hogyan szeressem az ellenségeimet?

Egy napon arra kértem Jézust, tanítsa meg, mit jelent a gyakorlatban szeretni az ellenségeimet, mivel továbbra is gyűlöletet éreztem apám gyilkosai iránt. Másnap munka közben váratlanul szembetalálkoztam annak a csoportnak a vezetőjével, amelyik kioltotta apám életét. Ösztönösen köszöntöttem, rámosolyogtam és megkérdeztem, hogy van a családja. Láttam rajta, hogy nagyon megdöbbent, de én még nála is sokkal jobban csodálkoztam azon, amit tettem. A szívemben lakó gyűlölet lassan olvadni kezdett, és átalakult szeretetté.

Kreatív szeretet

Ám ez csak az első lépés volt. A szeretet ugyanis rendkívül kreatív. Azt akartam, hogy a csoport minden tagja érezze, hogy megbocsátottam nekik. Egyik testvéremmel meglátogattuk őket, és megpróbáltuk megértetni velük, hogy Isten őket is szereti. Egyszer csak egyikük a bocsánatunkat kérte tettükért.

Biztosan tudom, hogy a megbocsájtásnak és a lelki gyógyulásnak ez a tapasztalása az Eucharisztiában jelenlévő Jézus átalakító erejének köszönhető.

Forrás és fotó: www.focolare.org