Magyar gyerekek énekeltek a Szentatyának!

A vatikáni „100 Betlehem” Kiállítást személyesen is megtekintő Szentatyának énekeltek magyar gyerekek. A budapesti Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola kamarakórusa Sapszon Borbála vezetésével egy olyan, Dél-Amerikában is nagyon népszerű karácsonyi éneket adott elő spanyol nyelven, amely Ferenc pápa kedvencei közé tartozik. A régi karácsonyok hangulatát felidéző előadást a Szentatya nagy örömmel fogadta, egyúttal felhívta a figyelmet a jövő évi Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jelentőségére, arra buzdítva a híveket, hogy vegyenek részt az egy hétig tartó budapesti rendezvénysorozaton.

Ferenc pápa említést tett arról is, hogy információi szerint a demográfiai mutatók jó irányba mozdultak el Magyarországon, amire Cserháti Ferenc a külföldi magyarok lelkipásztori ellátásával megbízott esztergom-budapesti segédpüspök kifejtette: „Hála Istennek a családok sokan segítséget kapnak Magyarországon, és a keresztény kultúra megerősítése is tapasztalható, és remélem, hogy a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus is hozzá fog járulni ahhoz, hogy a kereszténység újra felvirágozzon, és a Szentatyát is szeretettel várjuk, hogy támogassa ezt a projektünket, az erre irányuló terveinket.”

A vatikáni „100 Betlehem” Kiállítást tegnap nyitotta meg Rino Fisichella érsek, az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa elnöke, Habsburg-Lotharingiai Eduard szentszéki magyar nagykövet és Cserháti Ferenc esztergom-budapesti segédpüspök. Az ünnepségen a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola kamarakórusa hagyományos magyar karácsonyi énekeket (Csordapásztorok, Ó gyönyörűszép titokzatos éj, Dicsőség mennyben az Istennek) énekelt, és bemutattak egy rövid betlehemi jelenetet is.

A díszvendég: Magyarország

Fisichella érsek különleges alkalomnak nevezte az idei betlehem kiállítást, melynek aktualitását Ferenc pápa december 1-én kiadott Admirabile signum kezdetű apostoli levele is kiemeli. A Szentatya által Greccióban aláírt dokumentum egy eredeti példányát Rino Fisichella ünnepélyesen átnyújtotta Habsburg-Lotharingiai Eduard nagykövetnek, aki köszönetet mondott a lehetőségért, hogy idén Magyarország lehet a „100 Betlehem” Kiállítás díszvendége. Habsburg-Lotharingiai Eduard kiemelte a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jelentőségét, majd a római és nemzetközi közönség előtt ismertette a magyar betlehemek és a betlehemezés szokásának jellegzetességeit.

A jászol szerepe a hit terjesztésében

Cserháti Ferenc segédpüspök beszédében először Erdő Péter bíboros üdvözletét adta át a jelenlévőknek, majd megköszönte a lehetőséget Fisichella érseknek. Ezután ő is Ferenc pápa Admirabile signum kezdetű apostoli levelének fontosságát hangsúlyozta, mely szerint „a jászol fontos része a hit terjesztésének”. Cserháti püspök szerint „A magyar betlehemek és a Kodály Kórusiskola jelenléte ennek egy szép példája. Azért is választottuk ezt a kórust, hogy elhozzák Nektek a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus üzenetét, mely 2020. szeptember 13. és 20. között kerül megrendezésre Budapesten. Az énekeikkel megerősítik bennünk karácsony ünnepének valódi jelentését: a kisded Jézus, akit a jászolban látunk ugyanaz a (feltámadt) Krisztus, akit az Eucharisztiában imádunk és ünneplünk. A mai szekularizált Európában a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus elő szeretne terjeszteni egy világosan kifejtett hitvallást. Úgy gondolom, hogy ebben a betlehem/jászol a segítségünkre lehet. Azért is, mert ahogy a Szentatya írja: „a betlehem megtanítja nekünk, hogy Isten velünk van és mi vele vagyunk, Isten Fiának és Szűz Máriának gyermekén keresztül és megmutatja, hogy ebben áll a boldogság. Ez ugyanaz a boldogság, amit a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus mottója kifejez: „Minden forrásom belőled fakad.”

Cserháti Ferenc megerősítette Erdő Péter bíboros és a Magyar Püspöki Konferencia meghívását a Szentatya felé a Kongresszusra.

Betlehem és eucharisztia

A Betlehem-állítás és az Eucharisztia közötti összefüggés nemcsak a kiállítás ünnepélyes megnyitójával kapcsolatban mutatkozott meg, erre a Ferenc pápa által egy hete kiadott Admirabile signum kezdetű apostoli levél következő részlete is felhívja a figyelmet:

„Gondolatban menjünk vissza Greccióba, a Riéti-völgybe, ahol Szent Ferenc valószínűleg Rómából érkezve megállt, ott hagyta ugyanis jóvá reguláját 1223. november 29-én III. Honorius pápa. A Szentföldön tett látogatása után azok a barlangok különleges módon emlékeztették a betlehemi tájra. És elképzelhető, hogy Isten Szegénykéjére mély benyomást tettek a Jézus születését ábrázoló mozaikok Rómában, a Santa Maria Maggiore-bazilikában, épp azon a helyen, ahol ősi hagyomány szerint a jászol deszkáit őrizték.

A Ferences források részletesen elmondják, mi történt Greccióban. Tizenöt nappal karácsony előtt Ferenc hívott egy János nevű helybeli embert, és kérte, hogy segítsen neki teljesíteni vágyát: „Szeretném megjeleníteni a Betlehemben született kisdedet, és valamiképpen testi szemeimmel látni, hogyan nélkülözte az újszülötteknek szükséges dolgokat, hogyan helyeztetett jászolba, és hogyan feküdt a szénán az ökör és a szamár között.” A hű barát, amint ezt meghallotta, azonnal elindult, hogy mindent előkészítsen, amit kellett, a kijelölt helyen, a Szent vágya szerint. December 25-én sokfelől sok testvér érkezett Greccióba, ugyanígy férfiak és nők is a környékbeli parasztházakból, virágokat hoztak, és fáklyákat, hogy bevilágítsák azt a szent éjszakát. Amikor Ferenc megérkezett, ott találta a szénajászlat, az ökröt és a szamarat. Az odaérkező emberek korábban nem tapasztalt, kimondhatatlan örömöt éreztek a karácsonyi születés jelenete előtt. Aztán a pap ünnepélyes misét mutatott be a jászlon, rámutatva az Isten Fiának megtestesülése és az eucharisztia közötti kapcsolatra. Akkor ott, Greccióban nem voltak szobrocskák: a betlehemet a jelenlévők alkották és élték át.”

Az örömhír hordozói

A Szentatya apostoli levelében a hívő emberek felelősségére is kitér, amikor kiemeli „hogy minden kereszténynek evangelizátornak kell lennie. Mindnyájan az örömhír hordozójává válunk azok számára, akikkel találkozunk, és tanúságot teszünk a Jézussal és az ő szeretetével való találkozás öröméről az irgalmasság konkrét tetteivel. (…) Bárhol és bármilyen formában a betlehem Isten szeretetét beszéli el, Istenét, aki gyermekké lett, hogy elmondja nekünk, mennyire közel áll minden emberhez, bármilyen állapotban legyen is.”