Magyarország a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus felé vezető úton

A kongresszusok 150 évre visszanyúló története során 52. alkalommal kerül megrendezésre a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus. Az eseményre 2020. szeptember 13. és 20. között Budapesten kerül majd sor. A (8 főt számláló) Magyar Teológiai Bizottság, amelynek elnöke dr. Dolhai Lajos, az Egri Hittudományi Főiskola rektora, a Nemzetközi Teológiai Bizottság tagja és az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus teológiai bizottságának elnöke, összeállított erre az alkalomra egy teológiai és lelkipásztori reflexiókat tartalmazó dokumentumot. A dokumentum szerkezete logikus és jól áttekinthető: 15 rövid fejezete a „Minden forrásom belőled fakad" jelmondat témakörét járja körbe, amely az Úr következő szavaira utal: „Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, aki hisz bennem: belsejéből, az Írás szava szerint, élő víz folyói fakadnak" (Jn 7,37-38).

Az előkészítő dokumentum

Egy rövid fejezet bemutatja a helyeket, ahol a II. Vatikáni Zsinat az Eucharisztiát, mint forrást tárgyalja. A 4-8. fejezet közvetlenül az Eucharisztiával foglalkozik, szinte teológiai és liturgikus elemzést kínálva, szisztematikusan összegyűjtve a mai teológia reflexióit és hozzájárulásait, kihangsúlyozva, hogy az Eucharisztia kristálytiszta forrás, amelyből mindannyian meríthetünk a szentmiseáldozat bemutatásakor az áldozásban és az elmélyült imádatban.

A 9-13. fejezetek lelkipásztori útmutatást tartalmaznak azok számára, akik szeretnék elmélyíteni az Eucharisztia forrástermészetével kapcsolatos tudásukat. Konkrét példákat láthatunk, említésre kerül Isten szolgája, Mindszenty bíboros, boldog Batthyány-Strattmann László, a szegények orvosa, boldog Apor Vilmos, Győr püspöke és vértanú, valamint a magyar Tarzíciusznak is nevezett Brenner János, az Eucharisztia vértanúja, akit 1957 december 14-én éjjel brutális módon megölt a titkosrendőrség, miközben egy beteg testvéréhez vitte az Oltáriszentséget. Őt 2018. május 1-én avatták boldoggá Magyarországon. Az utolsó két fejezet a Szűzanyát mutatja be (Verum corpus natum de Maria Virgine /Üdvözlégy, Szent Test, ki szűztől születtél/) valamint az Eucharisztiát, mint a kozmosz istendicséretének és végső átalakulásának középpontját.

A dokumentum bevezetője a Kongresszusnak otthont adó Magyarországról szól. Leírja az ország történelmét, az egészen mély keresztény gyökerektől kezdve. Felidézi Szent István (1000-1038), az első király alakját, aki bevezette a magyar népet az európai keresztény népek közösségébe. A középkori uralkodócsaládok közül az Árpád-ház adta a legtöbb szentet a katolikus egyháznak, de az újabb korokból sem hiányoztak a szentek és boldogok, ezért is érvényes a következő mottó: „Múltunk a reményünk, Krisztus a jövőnk".

Az 1938-as Kongresszus

Magyarország legutóbb 1938-ban rendezte az Eucharisztikus Világkongresszust, az akkori feszült és megosztott helyzetben az Eucharistia, vinculum caritatis /Oltáriszentség - a szeretet köteléke/ jelmondatot választották. A világháború feldúlta az országot, majd 1947-től a kommunizmus uralkodott, amely kemény üldöztetéseket hozott magával. A szerzetesrendeket 1950-ben feloszlatták; sok papot és hívőt munkatáborokba vittek vagy bebörtönöztek. A katolikusokat folyamatosan zaklatták, és sokukat megölték az ateista rendszer kiszolgálói. Több százezren menekültek külföldre. A katolikus iskolákat nyolc gimnázium kivételével államosították. A vallásgyakorlást tiltották és üldözték, így a katolikusoknak titokban kellett hitüket élniük. A 40 év kommunista diktatúrája alatt gyakorlatilag minimálisra csökkent a vallásgyakorlók száma, így két-három generáció anélkül nőtt fel, hogy keresztény hitben nevelkedett volna. Ennek következtében a lakosság nagy részében tapasztalható a vallási tudatlanság, a hitközömbösség, sőt, nem ritkán a kommunista időkből az akkori antiklerikális propaganda hatására beidegződött az egyházellenesség.

Az 1989-es rendszerváltás után

Az 1989-es rendszerváltást követően Magyarország szabaddá válik. A vallásgyakorlás újjáéled, sokan visszatérnek a templomokba. A katolikus és más felekezetű óvodák, iskolák, gimnáziumok és egyetemek újraindulnak. A politikában és a törvényhozásban megjelennek a keresztény értékek, az állami iskolákban is elkezdődik a hit- és erkölcsoktatás. Új közösségek kelnek életre. Sok templomot felújítanak, és új templomok épülnek. A különböző szerzetesrendek visszatérnek a száműzetésből és újra megnyitják a kolostorok kapuit. Az Egyház csak részben kapja vissza a javait, de a jelenlegi vezetés nem sérelmezi ezt, szemben más ex-kommunista országokkal. Egyre több világi hívő kapcsolódik be az aktív közösségi, plébániai életbe.

1989 óta sok minden megváltozott - jegyzi meg a dokumentum - azonban sajnos negatív irányba is. Lássuk, miről is van szó: „Amint más posztkommunista országokban, úgy Magyarországon is, a szabadsággal együtt olyan tényezők jelentek meg, amik gyengítették a hit és a vallás megélését: a szekularizáció, az anyagi jólét keresése, az elvilágiasodás, a relativizmus és az agnoszticizmus bizonytalansága. Nálunk is tapasztalható a családi élet válsága, a papi és szerzetesi hivatások számának jelentős csökkenése, a hívek átlagéletkorának emelkedése, a vallásgyakorlók számának csökkenése. A 10 milliós magyarságnak a 7%-10%-a vesz részt vasárnaponként szentmisén, istentiszteleten. A fiatalok megszólítása is nehéz egy szűk körön kívül. Kevés hitét gyakorló katolikus van, így az egyház társadalmi jelenléte sem eléggé hatékony. Ugyanakkor egyre több felnőtt keresi a hitet, az élet nagy kérdéseire a válaszokat, és találja meg azokat az Egyházban". „Ez a kongresszus - olvashatjuk a dokumentumban - meghívás és lehetőség a katolikusok számára, hogy hitükben megerősödjenek".

Egy nagy kereszt jár körbe Magyarországon, amely el fog jutni minden egyházmegyébe, ezen kívül számos vallással, illetve kultúrával kapcsolatos kezdeményezés indult.

Becslések szerint körülbelül 500 ezer ember érkezik majd Budapestre a világ minden tájáról.

Az állam is kiveszi a részét a feladatokból, élén Orbán Viktor miniszterelnökkel, a templomok építéséhez való folyamatos és jelentős hozzájárulásával (Budapesten kettő épül), illetve számos további templom és egyházi épület felújításával. „Sok emberre számítunk" - mondja mosolyogva Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek.

Francesco Strazzari
(Settimana News)