A mártír püspök

Apor Vilmos székely nemesi család sarja. A gimnáziumot Kalocsán végezte a jezsuitáknál, majd a győri egyházmegye szemináriumába jelentkezett. Tanulmányainak újabb állomása az innsbrucki egyetem volt. 1915-ös pappá szentelése után Nagyváradon szolgált, majd Gyulára helyezték. Az I. világháborúban egy rövid ideig kórházvonaton volt lelkész.

Elajándékozta minden pénzét

Szigorú beosztás szerint élte napjait, hogy helyt állhasson vállalt feladatai teljesítésében. Katolikus újságot alapított, látogatta a betegeket, szegényeket, a börtönök rabjait. Szerényen élt, rengeteget adományozott. 1925 karácsonyán a plébánia élelemkészletét osztotta szét a rászorulók között és minden pénzét az elesettek támogatására fordította.

A támasz

1941-ben püspökké szentelték és Győrbe került. A harmadik zsidótörvény hatálybalépése után foglalta el új pozícióját, átérezve önmaga és az Egyház felelősségét. Rotta pápai nunciussal - aki százszámra állította ki az oltalomleveleket -, és a Vöröskereszttel közösen bújtatták, menekítették a hozzáforduló zsidókat.
A polgári lakosság számíthatott Apor püspökre Győr 1944-es bombázása után is. Személyesen járta az utcákat, hogy segítsen. A szerzetesházak hajlékot adtak az otthonukat vesztett embereknek, menedéket azoknak, akiket a hatalom üldözött. A háborús időszakban különösen szoros kapcsolat alakult ki a dunántúli főpásztorok: Mindszenty József veszprémi, Shvoy Lajos székesfehérvári és Apor Vilmos győri püspök között. 1945 márciusában a Vörös Hadsereg elérte Győrt és összecsapott a visszavonuló németekkel. Szétlőtték a várost, találatot kapott a székesegyház is.

„Püspök atyánk, ezt értünk tette!”

A város ostroma idején a püspökvár pincéjében százak leltek menedékre. A püspök nagycsütörtökön a földalatti menedékben mondta el utolsó szentmiséjét. Részeg orosz katonák érkeztek a püspökvárhoz, a lányokat, asszonyokat akarták elvinni. Apor Vilmos ellenállt, az egyik katona előbb a mennyezetbe lőtt, majd háromszor a püspökre. Egy asszony felkiáltott: „Püspök atyánk, ezt értünk tette!” Apor Vilmos halkan, mosolyogva felelt: „Szívesen, nagyon szívesen!”
Az ostrom alatt lévő városon át kórházba vitték a sebesült püspököt és megműtötték. Apor hálát adott, hogy ilyen nagypénteket adott neki az Isten. Imádkozott a hazáért, a hívekért, papjaiért és megbocsátott a támadóinak. Húsvéthétfőn hajnalban halt meg. A kármelita templom kriptájában temették el, majd 1986 májusában újratemették a győri bazilika Héderváry-kápolnájába.

Apor Vilmos vértanú püspököt II. János Pál pápa avatta boldoggá 1997 novemberében. Ereklyéje felkerült az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus szimbólumára, a Missziós keresztre.

Fotó: gyulaanno.hu