Mindenkiért felajánlott áldozat

Nagyszerdán Máté evangéliumában az utolsó vacsora előkészítéséről olvasunk. Húsvéti vacsoraként említi az étkezést. Az evangelista kitért arra is, hogy ekkor áldozták fel a húsvéti bárányt. Erdő Péter elmélkedésében kiemelte, hogy „Jézus utolsó vacsorája egyesíti magában azt a két nagy mozzanatot, ami a korabeli zsidó húsvét ünnepléséhez tartozott, hiszen 70 előtt, amíg még állt a jeruzsálemi templom, egyrészt a templomban áldozatot mutattak be, másrészt utána szakrális étkezés, vacsora következett családi körben.”

A bíboros, prímás hozzáfűzte, amikor Jézus áldozatvállalásáról beszél, az értünk adott testéről és értünk ontott véréről, akkor fölsejlik Izajás könyve 53. fejezetének az a része, ahol a húsvéti bárányról írt. A következő olvasható a Messiásról: „Megkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt” (Iz 53,7). Prófétai jövendölés alapján kibontakozik előttünk a hasonlóság Jézus és az áldozati bárány között.

„Jézus kereszthalálát pedig olyan áldozatnak lehetett tekinteni, amely valóban mindenkiért, sokakért felajánlott áldozat, amely valóban elveszi a világ bűneit” – fogalmazott elmélkedésében Erdő Péter.

Szeretettel ajánljuk ezt a kiadványt, amelyből néhány rövid szemelvényt emeltünk ki. Járvány idején igazi támasz, segítség abban, hogy felfedezzük a Húsvét, az Eucharisztia titkát.