Múltunk a reményünk, Krisztus a jövőnk

A 10. század második felében Géza fejedelem megerősítette hatalmát a magyar törzsek vezetői között, a nyugati nyitást és a kereszténység felvételét sürgette. Prágából meghívta Adalbert püspököt, hogy elmélyítse a megtérést.

Álom

Az Érdy-kódex megörökítette, hogy Géza fejedelem felesége, Sarolta álmot látott a fia születése előtt. Tündöklő fényben jelent meg egy férfi, aki a következőt mondta: „Bízzál Istenben és légy bizonyos benne, hogy fiat szülsz, ki először visel ebben az országban koronát, és majd a népen királyként uralkodik. A keresztségben az én nevemet add neki.” Sarolta kérdezte, hogy ki ő? Mire a férfi így felelt: „Én vagyok István, a hívők közül legelső, ki Jézusért a mártírkoronát kiérdemeltem.”

Csaták

Géza annak érdekében, hogy a kereszténység felvételét és a nyugati orientációt, valamint családja hatalmát megszilárdítsa, Istvánt jelölte utódjául és nem Koppányt. Az ifjú trónörökös atyja halálakor, 997-ben vette át a hatalmat. Számos csatát kellett megvívnia a lázongó törzsfőkkel, többek között Koppánnyal, hogy a kereszténység útján tartsa a közösséget. A Konstantinápolyban megkeresztelt Gyula és Ajtony leverése pedig Bizánchoz való csatlakozásunk tervét hiúsította meg.

Koronázás

István egyik fő támasza Asztrik szerzetes volt, aki II. Szilveszter pápánál sikerrel kezdeményezte István jogainak elismerését és keresztény királlyá koronázását. 1000 karácsonyán Esztergomban Istvánt királlyá koronázták. Az országot tíz püspökségre osztotta, Esztergomban és Kalocsán érsekséget alapított. Isten előtti felelősségének elismeréseként évente letette hivatalát és kinyilatkoztatta, hogy azt Istentől kapta kölcsön. Küzdelmes út vezetett az állam és a katolikus egyház megteremtéséig.

Építkezés

Szent István alapozta meg a magyar katolikus egyházat. Szerzetes papokat hívott Bajorországból, Csehországból, Olaszországból – bencéseket –, Dél-Magyarországra pedig a görög bazilita rend férfi és női tagjait. Szent Márton hegyén (Pannonhalmán) apátságot alapított. Sok kolostort létesített, amelyek missziós központjai és gyújtópontjai lettek a vallásos s kulturális életnek. István elrendelte a vasárnap megszentelését és minden tíz falu számára templom építését. Saját költségén emelt Esztergomban, palotája közelében székesegyházat, Veszprémben női apátságot építtetett, és fölépítette Budán a Szent Péter és Pál-templomot.

A keresztény Magyarország születése

Esztergomban, a palotája közelében székesegyházat emeltetett, Veszprémben a női apátságot hozott létre, Budán Szent Péter és Pál-templomot létesített. István láthatóvá tette a kereszténnyé vált magyarságot külföldön is a jeruzsálemi bencés kolostor, a római zarándokház, valamint a konstantinápolyi templom felépítésével.

Egy apa fájdalma

Szent István átélte azt a tragédiát, amit egy gyermek elvesztése jelent. Fiát, Imre herceget 1031-ben egy vadászaton egy vadkan halálra sebezte. Szent királyunk közel hetvenéves korában, negyvenkét évi uralkodás után halt meg, 1038. augusztus 15-én, Mária mennybevitelének napján. Halála előtt a Szűzanyának ajánlotta az országot. Így vált Krisztus anyja a magyarok nagyasszonyává.

„… kezét és szemét a csillagokra emelve így kiáltott fel: Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.” (Részlet a Hartvik-legendából)

A szentek között

Első uralkodónkat 1083. augusztus 20-án pápai engedéllyel, a magyar püspökök, apátok és előkelők jelenlétében oltárra emeltette Istvánt, Imrével és annak nevelőjével, a mártírhalált halt Gellérttel együtt. Ez abban az időben megfelelt a szentté avatásnak.

Forrás és fotó: Magyar Kurír, Magyar Katolikus Lexikon