Ne (csak) siránkozzunk!

2021. január 29.

Gyakran kerül górcső alá az értelmiség szerepe egy közösségben. A NEK Podcast vendégei: Varga Gabriella, a NEK külhoni magyar kapcsolatokért felelős sajtóreferense és Marosán Csaba, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze rátaláltak a maguk küldetésére

Varga Gabriella az elmúlt években számtalan határon túli magyar településre, diaszpórába eljutott, s úgy látja, a külhoni magyarok tudatában vannak annak, hogy az egyén és a közösség lelki-szellemi épülése szempontjából a NEK-re való előkészületnek pont olyan nagy jelentősége van, mint magának a kongresszusnak.

Marosán Csaba Márton Áron püspök szavait idézi: „Irodalmunk gazdagságában és színvonalában is vetekedik a nagy nemzetek irodalmával. Érezze meg a nép a nyelv sok ízét. A szegénynél és úrnál egyazon lelket felmutató erőt.” Csaba ezt tartja ars poeticájának, hiszen az a célja, hogy Erdély templomait járva újra megszerettesse az irodalmat az emberekkel, hogy „20-30 év múlva is legyen magyar irodalmat kedvelő magyar közönség Erdélyben”. A fiatal színész szerint a kultúra és az irodalom nem ismer felekezetet.

Varga Gabriella kiemeli, milyen megindító az öröm, amellyel fogadják a NEK hírnökeit, szervezőit a legapróbb magyar falvakban, vagy a diaszpórában: „Nagyon szép leveleket kapok egy-egy esemény után, és amikor megkérek egy atyát, hogy írja meg, hogyan készül a kongresszusra és válaszában ő két verset küld, az nagyon jól esik a lelkemnek.”

Marosán Csaba fő célja az, hogy az irodalommal összekösse a Kárpát-medencét. Egyik legszebb élményeként elmondja, milyen jó érzés volt, amikor egy verses estjén az idősebb korosztály vele együtt szavalta Dsida Jenő Psalmus Hungaricusát, amelyet a kommunista érában csak titokban lehetett olvasni.

Ami az idei terveket illeti, Gabriella elsősorban a szórványvidékekre szeretne eljutni, Csaba pedig továbbra is járni szeretné nemcsak az erdélyi, de a vajdasági, felvidéki, kárpátaljai településeket is, hiszen bárhová megy, azt látja, hogy óriási igény van arra, hogy az emberek közösségben éljék meg az istenhitüket.
„Ne csak siránkozzunk, hogy mit veszítettünk mi magyarok, hanem azt nézzük, kik azok, akikre közösséget lehet építeni” – hangsúlyozza Marosán Csaba, aki azt szeretné, hogy 20-30 év múltán gyermekei soha ne gondolkodjanak azon, hogy elvándoroljanak-e Erdélyből.

A beszélgetést teljes egészében ide kattintva hallgathatod meg!