Ő soha nem engedte el a kezem

Szalóki Ági úgy látja, a halláson keresztül érkező élményeink sokszor erősebbek, mint a vizuálisak. Az énekesnőnek két héttel ezelőtt született kisfiával kapcsolatos első élménye is a halláshoz kötődik: nem arra emlékszik, mikor látta először, hanem arra, mikor hallotta meg először a hangját. Szalóki Ági úgy véli, hogy a zene, az ének nagyon erősen hat az érzelmeinkre, és képes transzcendens dimenziókba eljuttatni minket.

Az énekesnő nem csak zenéjéről, de az elesettek, nehéz sorsúak iránti segítőkészségéről is jól ismert. Szerinte az óvó, gondoskodó attitűd mindenkiben születése óta benne van, ugyanakkor ő a családból is csupa jó példát hozott, hiszen szülei, nevelőapja a szociális szférában dolgoztak. „Az emberiségben rég megvan ez a fajta gondoskodó attitűd, ahogy az egyházi tanításokban is. Vannak példaképeim is, közöttünk élő szentek és angyalok, például Böjte Csaba atya, vagy a sokáig a Katolikus Rádióban dolgozó E. Román Kata, akik soha nem érnek rá panaszkodni, mert annyi a teendőjük.”

Saját hitét Szalóki Ági egy folyamatos úton levéshez hasonlítja. Katolikus hitben nevelkedett, gyerekként a Rózsák terére járt templomba Vértesaljai László atyához. Később egy időre kicsit eltávolodott a vallástól, miközben hitét mindvégig megőrizte. A 30-as évei végén született meg benne újra a bizonyosság, hogy Isten gyermeke. „Mindig hívő voltam, soha meg nem tagadtam a Jóistent, és Ő soha nem engedte el a kezemet.” Ági azóta rendszeresen jár misére. Ahogy fogalmaz, apró lépésekben halad a hitében és a vallás gyakorlásában.

Az adást meghallgatásához kattints IDE!

Fotó: szalokiagi.hu