Rivaldafények a lélek színpadán

Lélekkel és verssel adni. Istenhez szólva. Ezt vallja Simorjay Emese színművésznő, kinek neve leginkább a híres Dallas sorozat egyik szinkronhangjához kötődik. Játszott a Szomszédokban és a Vígszínház társulatában is, most szabadúszóként dolgozik. Noszvajon él férjével és fiával. A művészethez való közelségét azonban megőrizte. Mély lelkiségébe szoros istenkapcsolatán és alkalmi konferálásain, szavalásain keresztül nyerhetünk betekintést.

„Nagy szükségem van arra, hogy egyre közelebb kerüljek Istenhez. Vonzást érzek arra, hogy vele legyek. A templomban is azt érzem, hogy ott jó! A szentélyben látható egy háromszög, abban pedig egy szem. Isten vigyázó és tükröt tartó szeme. Néha rám mosolyog, néha mérgesebben néz, sokszor csak azt mondja, jó helyen vagy.”

Emese vallásos családban nőtt fel, adott volt számára a hit. Nem volt kérdés: áldást kértek az ételre, és esténként az ágya mellett térdelő édesapjával együtt imádkoztak.

„Főiskolás lehettem már, amikor beugrottam egy szerepre az akkori gyermekszínházba. Macskát játszottam, és háztetőkön kellett ugrálnom. Az egyik próbán akkorát ugrottam, hogy megfájdult a bokám. Este már járni sem tudtam. Kétségbeestem, hogy mi lesz a másnapi előadással. Ekkor azt mondtam: Uram, ha vagy, akkor segíts! Reggel a konyhába szaladva vettem észre, hogy elmúlt a bokafájdalmam. Az egy csoda volt, és egy olyan pont az életemben, amikor választ kaptam. De nem volt mindig így. Előfordult, hogy később találtam csak magyarázatot a meg nem hallgatott imámra. Például, egyszer azért nem kaptam meg egy adott szerepet, mert egy évvel később egy jobbal ajándékozott meg az Isten. Ha kétszer-háromszor nem sikerül valami, ne ragaszkodjunk hozzá. Engedjük el. A Gondviselés törődik velünk: vár ránk valami számunkra megfelelőbb.”

Emese számára sokat jelentenek a versek. Olvasásukkal és szavalásukkal Istenhez kerül közelebb.

Fogadjatok szeretettel tőle – gondolatai kiegészítéseként – néhány versrészletet:

„A Megváltó nem törzsvezér.
Ereje több, ereje más:
ő óriásabb óriás!
ki két karjával általér

minden családot s törzseket.”

/Babits Mihály: Eucharistia/

„Megérintettem a csodát…

És akkor hirtelen minden megváltozott.
Még éppen csak hogy elvillanni láttam
A márvány angyalok sikamló testén
A gyertyafényt, mint rezgő csillagot,
Aztán eltűnt egy tündöklő homályban
Kehely és tányér és gyertya és szekrény,
Becsukódott a két szemem magától,
És máshol voltam, mint az álomlátó.”

/Sík Sándor: Primícia/

„Halljad világ a vallomásomat:
egyszerűek legyünk mint az országút,
hogy mindenkihez elmehessünk,
jók legyünk mint a levegő,
hogy mindenkit megölelhessünk,
édesek legyünk mint a kenyér,
hogy mindenkit etethessünk,
vidámak legyünk mint a bor,
hogy mindenkit megnevettessünk.”

/Mécs László: Vallomás/

Fotó: Ambrus Marcsi

Németh Kinga/NEK Titkárság