Soli Deo gloria!

Zenekedvelők számára hagyománnyá vált, hogy Nagyhéten meghallgatják Johann Sebastian Bach, barokk zeneszerző János-passióját. Összegyűjtöttünk néhány érdekességet a majdnem két órás zeneműről.

Muzsikusok a zene atyjaként tisztelik Bachot, elsősorban intellektusa és őszinte Isten felé fordulása miatt. Számtalan szellemi tanúságtétele közül is kiemelkedik János-passiója, mély tartalma, és teológiai megfogalmazásai miatt.

Bachnál a passióban, mint zenei műfajban alapvetően három tételtípussal találkozhatunk: a bibliai szövegre íródott recitativókkal, az áriával és a korálokkal. A bibliai szövegen kívül Bach a János-passiónál korabeli költők verseiből készített összeállítást, amelyeket néha szintén a kórus énekel. Ez foglalja el tulajdonképpen a prédikáció, az igemagyarázat helyét a műben. Ezeknél az áriáknál nyílik lehetőség arra, hogy Bach kifejezze zeneileg, hogy a bűnös ember mit érez, mit gondol, amikor Megváltóját szenvedni látja.

A harmadik tételtípus a korál, a népének, amelyet szintén a kórus szólaltat meg és szintén az evangéliumi szövegre való reflektálásként helyezte be Bach.

Gyakori a különböző tételtípusok vegyítése, például amikor egy ária közben megszólal egy korál.

Melyek azok az eszközök, amelyekkel Bach él a teológiai megfogalmazás terén? Most csak arra van mód, hogy megemlítsünk ezek közül néhányat. Bach a komponálást az isteni teremtéshez hasonló dologként fogta föl, így fontos szerepet kapott nála a számmisztika. A legfontosabb szám a műveiben a teljesség igénye nélkül a 14, ugyanis ha a német abc betűit beszámozzuk és megnézzük a B-A-C-H betűk helyén a számokat és összeadjuk őket, a 14 jön ki. Ez a szám sokszor jelenik meg alkotásaiban, amikor a szöveghez való szoros, személyes kapcsolatát akarja kifejezni, így például a János-passió zárókoráljában, ahol a basszusban hátulról a 14. hangtól megszólalnak visszafelé a b-a-c-h hangok az „erhöre mich” (hallgass meg engem) szövegre.

Számtalan formai, illetve szerkesztésbeli ötlettel is él Bach. A legelső áriában, ami egy alt ária, ezt halljuk: „bűneimnek kötelékétől, hogy megszabadítson engem, az én megváltóm megkötöztetett”. Bach itt a megkötözöttséget egy kánonnal szemlélteti, ráadásul egy szekundkánonnal, aminél szűkebb kánon nem létezik. A szólamok úgy szövik egymást keresztbe, ahogy a kötél szorosan fonódik Krisztus kezeire.

Az apróbb összefüggéseken kívül Bach a nagy formai megoldásokra is tűpontossággal figyelt. Az egész darab a d – esz – g hangokkal indul az oboákon, amelyek jelentéssel bírnak: az esz-hang a „soli”, a d-hang a „Deo”, a g-hang a „gloria”, de mint hallhatjuk, az elején még nem követik ezt a sorrendet. Ám az utolsó tételben már egyenesen kiáltják az égbe, a feltámadás csodáját megelőlegezvén, hogy esz – d – g, Dicsőség a magasságban Istennek, miközben a szöveg ezzel szinkronban azt mondja, hogy „téged (Istent) dicsérlek szüntelen!”

Johann Sebestian Bach János -passiója a belső összefüggéseken és megszerkesztettségen kívül lélekfacsaróan szép esztétikai élményt is nyújt. Talán az áriák szövegén és a hangokon keresztül mi is személyesebben megélhetjük azt, hogy a Megváltó értünk szenvedett, és értünk támadt föl.

Fotó forrás: Unsplash