Szent Erzsébet nyomában járva

A mai napon Szent Erzsébetet ünnepeljük. Az ő munkásságát ismerik talán a legtöbben, nemcsak itt Magyarországon, hanem a világon mindenhol. Neve egybeforrt a karitatív munkával.

Az Egyháznak már az ókortól kezdve fontos volt a szegények szolgálata. Nem véletlenül: ezt a példát kaptuk Jézustól, aki bár isteni személy, mégis a legnagyobb szegénységben jött el közénk, és azokkal foglalkozott, akik a legjobban rászorultak.
Ha kértek tőle és hittek benne, nem tagadott meg tőlük semmit. Ugyanúgy fordult a vámosok felé, mint a betegekhez, akik gyógyulni akartak. Csodáival táplálta az embereket, gyógyította a betegeket és felébresztette a hitet a kételkedőkben.

Ezek a csodák nem tűntek el, csak átalakultak. Átadta a munkát az embereknek, kinek-kinek képessége szerint. Valakit orvosnak hív, és így a gyógyító-csodába kapcsolódik be, valakit papnak vagy szerzetesnek küld, hogy tovább hirdesse a hit örömét, és tanúságot tegyen róla, valakit pedig arra ösztönöz, hogy táplálja a szegényeket, és álljon mellettük a legnehezebb időkben is. Szent Erzsébetet ugyancsak erre hívta, akinek munkássága azóta is sokakat megihlet. Az 1800-as években megalakult Caritas lett arra hivatva, hogy korra, nemre, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül segítse azokat, akiknek segítségre van szükségük. Legnagyobb ereje abban áll, hogy önkéntesek ezrei vállalják magukra ezeket a feladatokat.

NEKünk is fontos volt, hogy bekapcsolódjunk a karitatív munkába: Erdő Péter bíboros kezdeményezésére létrejött a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus (NEK) előkészületének idejére egy karitatív bizottság, amely szeptember 12-én, a NEK keretein belül ebéddel várja a rászorulókat.

Ezúton is szeretnénk megköszönni mindenki munkáját, aki bármilyen módon csatlakozott a szociális munkába, és életét annak szentelte, hogy embertársai felé forduljon!

Fotó: Ambrus Marcsi

NEK Titkárság