Szent Miklós és az ajándékvárás

Szent Miklós valószínűleg Kr. u. 245-ben született a kis-ázsiai Anatóliában, Patara városában, gazdag szülők gyermekeként. Korán árvaságra jutott és egy kolostorba költözött. Amikor a myrai püspök meghalt, a környék püspökei összegyűltek, hogy megválasszák az utódot. Éjszaka egyikük egy szózatot hallott: „Holnap délben állj a templom kapujába! Az első embernek aki akkor belép, Miklós lesz a neve, őt szenteljétek püspökké.”

Több, mint fél évszázadon át vezette a közösségét. Minden vagyonát a gyerekek és a szegények, a bajbajutottak megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. A betegeknek orvos volt, a szenvedőknek vigasz, az árváknak atya, a veszélyben lévőknek védelmező – mindenkinek minden szükségben gyors menedék. Életéről számos legenda ismert, ezek alapján formálódott az évszázadok során Mikulás alakja. A hagyomány szerint Krisztus után 342-ben, december 6-án halt meg Myrában - írta a Magyar Kurír a püspök életútjáról.

Ha valami ellenkezik Miklós püspök alakjával és emlékezetével az éppen az, hogy ünnepén izgatottan lessük, várjuk az ajándékot. Miklós ugyanis adakozó szent volt. Szent Miklós ünnepe sok ember életében a Mikulás várásáról szól, arról, hogy milyen meglepetés került a kitisztított cipőbe.

Szent Miklós az igaz hit védelmezője és a szegények gyámolítója. Az ajándékozó szeretet, továbbá a hajósok, a halászok, a kereskedők, a zarándokok és a férjhez menni vágyó lányok, a megrágalmazottak, az ártatlanul elítéltek, valamint a görögkatolikus egyház védőszentje. Próbáljuk ki, hogy a tiszteletére nem pár perc alatt elfogyasztható édességet, drága játékot - ami aztán kacat lesz - ajándékozunk, hanem ezúttal szeretteinkkel töltött időt adunk: olyan percekből áll össze az ajándék, amikor odafigyeléssel meghallgatjuk a másikat. Ezekből születnek azok a bizonyos felejthetetlen pillanatok...

Forrás: Magyar Kurír, NEK

Grafika: Pál Éva (NEK)