Történelmi látogatás, történelmi beszéd

A pápa látogatása nagy lelki támogatást jelent a háborúban, vallásüldözésben megfogyatkozott keresztény közösség számára. A 84 éves Ferenc pápának 15 hónap után ez az első útja a Vatikánon kívül, a koronavírus-járvány miatt az elmúlt időszakban sehol sem tett látogatást. Irakban is újabb megszorító intézkedéseket hoztak a múlt hét során, mivel a naponta regisztrált esetek száma kevesebb, mint egy hét alatt megduplázódott.

Az út előtt az egyházfőt és teljes kíséretét, közöttük mintegy hetven újságírót előzetesen beoltottak a koronavírus ellen és az iraki kormány is magas biztonsági feltételeket ígért a háromnapos látogatás során.

A Szentatya iraki útjáról Louis Raphael Sako bagdadi pátriárka, aki a budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus meghívott előadója korábbi nyilatkozatában úgy vélekedett, a pápa a látogatásával vigaszt és reményt vihet Irakba, és azt az üzenetet küldi, hogy elismeri a helyi keresztény közösségek szenvedéseit és megpróbáltatásait.

A La Croix katolikus napilapnak adott exkluzív interjújában a 72 éves bíboros elmondta: „Ferenc pápa iraki látogatása biztató jel lesz egy olyan ország jövője számára, amely az elmúlt két évtizedben pusztító háborúktól szenved.” Sako hozzáfűzte: „Nemcsak a helyi egyházak érdeklődését kelti fel ez az utazás, hanem a szövetségi kormány és az iraki muszlimok is rendkívüli lelkesedést mutatnak.” Az egész iraki nép arra kíváncsi, hogy Ferenc pápa mit fog nekik üzenni.

Várakozással tekintenek a háromnapos látogatásra. A káld katolikus pátriárka úgy vélekedett, a Szentatya utazása új állomást jelent majd Irak, Szíria, Líbia és Jemen történetében - azon közel-keleti országok életében, amelyek háborútól és pusztítástól szenvednek az elmúlt években. A pápalátogatás programjában szerepel az is, hogy felkeresi Moszul városát, amelyet évekig a magát Iszlám Államnak nevező terrorszervezet uralt. A pápai út kulcsfontosságú moszuli állomásával kapcsolatban Sako elmondta: „A város a hosszú ideje tartó ostrom alatt elpusztult, csakúgy mint egykor Hiroshima. (…) Az iraki keresztények súlyos árat fizettek azért, hogy hűek maradjanak hitükhöz, olykor saját életüket adták érte. A pápa arra fogja sarkallni őket, hogy legyenek kitartóak, bizakodjanak és építsenek bizalmat szomszédaikkal, különösen a muzulmánokkal egy jobb jövő reményében.”

Korábban, 2019 februárjában Ferenc pápa igazi mérföldkőnek számító párbeszédet folytatott a szunnita világgal, amikor az al-Azhar egyetem és mecset főimámjával aláírtak egy történelmi jelentőségű béke dokumentumot. Louis Raphael Sako úgy látja: „Annak érdekében, hogy az iszlám vallás egésze bekapcsolódhasson a párbeszédbe, a síita a világnak is részt kell vennie benne. Ez döntő fontosságú, hiszen az iszlám vallás ma válságban van, és a világ minden pontján teret nyer a fundamentalizmus.”

Utazás egy sokat szenvedett közösséghez

Ferenc pápa történelmi látogatása során az egykori Mezopotámia területére utazott. Ezen a területen a kereszténység több mint két évezrede van jelen. Az itt élő közösség történelme rendkívül viszontagságos. Nem javult a helyzetük, elnyomásuk Irak 1932-es létrejöttével. Szaddám Huszein diktatúrája alatt is sokan emigráltak. A megrázkódtatások sora nem ért véget a véreskezű uralkodó likvidálásával, az Iszlám Állam kegyetlen rendszerének célkeresztjébe kerültek a keresztények.

Az iraki keresztények száma 2003-ban egy-másfél millió lelket számlált, az összlakosság hat százalékát alkották. Az ISIS erői elől menekülve, három év alatt egymillió iraki keresztény hagyta el lakóhelyét és templomát, melyeket jórészt leromboltak. 2003 és 2018 között 1200 keresztényt öltek meg a dzsihadisták, köztük 2008-ban Paulos Rahho moszuli káld katolikus érseket, öt papjával együtt. A ninivei fennsíkról, amelyet a mezopotámiai kereszténység bölcsőjeként is emlegetnek, miután az ISIS kezére került, százezer keresztény menekült el a szomszédos országokba. Az Iszlám Állam bukása után már csak 55 ezren tértek vissza a térségbe.

Váljunk jobb emberré a válságban!

Ferenc pápa pénteken megkezdte négynapos látogatását Irakban, amely a 33. nemzetközi útja. Első között iraki vezetőkkel találkozott. A Szentatya háláját fejezte ki a régóta várt utazás létrejöttéért, hogy eljöhetett Ábrahám próféta földjére, a zsidóság, a kereszténység és az iszlám nagy hagyományainak bölcsőjéhez.

A pápa beszédében összefogást sürget, melynek egyik lényeges lépése, hogy mindenki vakcinához jusson.
Azt mondta: „Ez azonban nem elég: újra kell gondolni életstílusunkat, életünk értelmét, hogy jobb emberként kerüljünk ki a válságból és arra alapozzuk a jövőnket, ami összeköt, nem pedig arra, ami elválaszt.”
A katolikus egyházfő azt kérte, hogy legyünk szolidárisak azokkal, akik nap mint nap küzdenek a biztonságért és az előre jutásért, mialatt nő a munkanélküliség és a szegénység. Felelősek vagyunk egymásért, a gazdaságban, a nevelésben és a környezetvédelemben egyaránt. A válságból úgy kell kilábalnunk, hogy mindenkinek méltó életkörülményeket biztosítunk. Hozzáfűzte azt is: vissza kell szorítani a korrupciót, a hatalommal való visszaélést, az illegalitást.

Kölcsönös tisztelet és barátság

Szombaton a Szentatya a síiták szent városába, Najafba repült, ahol magán megbeszélést folytatott Sayyid Ali Al-Husayni Al-Sistani nagyajatollahhal lakhelyén.

A Szentszéki Sajtóiroda arról számolt be, hogy a mintegy negyvenöt percig tartó udvariassági látogatás során „a Szentatya hangsúlyozta a vallási közösségek közötti együttműködés és barátság fontosságát a kölcsönös tisztelet és a párbeszéd ápolása révén, amely hozzájárul Irak, a régió és az egész emberi család javához”. A pápa köszönetet mondott al-Sistani nagyajatollahnak, aki - a síita közösséggel együtt - felszólalt a legkiszolgáltatottabbak és az üldözöttek védelmében az utóbbi években tapasztalható erőszak és a nagy nehézségek miatt, továbbá az emberi élet szentsége és az iraki nép egysége fontosságának megerősítéséért – áll a sajtóiroda közleményében.

Történelmi találkozás

A kaldeai Ur városában folytatódott az apostoli látogatás. Ábrahám meghívásának helyén a történelemben első alkalommal tartottak vallásközi találkozót, amelyen a keresztény, a zsidó és a muszlim vallás legfelsőbb vezetői együtt vettek részt.

Itt Ferenc pápa arról is beszélt: „A hit születésének e helyéről, Ábrahám atyánk földjéről, kijelentjük, hogy Isten irgalmas, és hogy a legsúlyosabb vétség az ő nevének meggyalázása a testvérünk iránti gyűlölettel. Ellenségeskedés, szélsőségesség és erőszak nem születik vallásos lélekből: ezek a vallás elárulását jelentik. És mi, hívők, nem hallgathatunk, amikor a terrorizmus visszaél a vallással. Sőt, a mi dolgunk egyértelműen eloszlatni a félreértéseket. Ne engedjük, hogy az Ég fényét eltakarja a gyűlölet felhője! Ezt az országot a terrorizmus, a háború és az erőszak sötét felhői lepték be. Minden etnikai és vallási közösség szenvedett tőle. Külön szeretném megemlíteni a jeziditákat, akik sok ember halálát gyászolták, akik közül több ezer nőt, lányt és kisgyermeket raboltak el, akiket eladtak rabszolgának, fizikai erőszaknak vetettek alá és áttérésre kényszerítettek. Ma imádkozzunk mindazokért, akik ilyen szenvedéseken mentek keresztül, akiket még mindig elveszettként vagy elraboltként tartanak számon, hogy mihamarabb visszatérhessenek otthonaikba!”

Sötét időszak ragyogó csillagai

A Szentatya kitért azokra is, akik, ahogy fogalmazott: „Amikor a terrorizmus behatolt e szeretett ország északi részébe, barbár módon elpusztította csodálatos vallási örökségének egy részét, különféle közösségek templomait, kolostorait és istentiszteleti helyeit. De abban a sötét időszakban is ragyogtak csillagok. A moszuli fiatal muszlim önkéntesekre gondolok, akik segítettek templomok és kolostorok rendbehozásában, testvéri barátságokat építettek a gyűlölet törmelékei fölött, továbbá azokra a keresztényekre és muszlimokra gondolok, akik ma közösen állítanak helyre mecseteket és templomokat.”

Mi kell a békéhez?

Ferenc pápa beszélt arról is, hogy a mai zavaros időszakban milyen veszélyekkel fenyeget az elszigetelődés. „(…) nem ment meg a fegyverkezés megerősítésére és a falak felhúzására irányuló verseny, sőt ez még jobban eltávolít és még dühösebbé tesz bennünket. Nem ment meg a pénz bálványának imádása, mely önmagába zárja az embert, és az egyenlőtlenség szakadékait hozza létre, melyekben az emberiség elsüllyed. Nem ment meg a fogyasztás, mely elbódítja az elmét és megbénítja a szívet.

Az Ég egy másik utat mutat nekünk, ez a béke útja. Ez megkívánja, hogy – különösen viharos időkben – egy hajóban evezzünk. Becstelen dolog, hogy miközben mindannyiunkat megpróbál a világjárvány okozta válság – és különösen itt, ahol a konfliktusok nagy nyomorúsághoz vezettek –, valaki mohón saját pénzügyleteire gondol. Nem lesz béke osztozás és elfogadás nélkül, olyan igazságosság nélkül, amely mindenki számára méltányosságot és fejlődési lehetőséget biztosít, kezdve a leggyengébbekkel. Nem lesz béke olyan népek nélkül, amelyek kinyújtják kezüket más népek felé. Nem lesz béke, amíg a többiek „ők” lesznek, és nem „mi”. Nem lesz béke, amíg a szövetségek valakivel szemben köttetnek, mert az egymás elleni szövetségek csak a megosztottságot növelik. A békéhez nem győztesek vagy vesztesek kellenek, hanem fivérek és nővérek, akik a múltbeli meg nem értések és sebek ellenére a konfliktustól az egység felé haladnak. Kérjük ezt imánkban az egész Közel-Kelet számára, különös tekintettel a közeli, sokat szenvedett Szíriára!”

A gyűlölet eszközeit alakítsuk a béke eszközeivé!

„(…) A történelem során gyakran túlságosan földies célokat követtünk, és mindenki a maga útját járta, de Isten segítségével ezen változtathatunk. A mi feladatunk, a mai emberiségé, és mindenekelőtt minden vallás hívőinek feladata, hogy a gyűlölet eszközeit a béke eszközeivé alakítsuk. A mi feladatunk, hogy határozottan sürgessük a nemzetek vezetőit, hogy a fegyverek növekvő terjedése adja át helyét az élelmiszer-szétosztásnak az összes ember között.
(…) A mi feladatunk, hogy rávilágítsunk a pénz körüli gyanús műveletekre és erőteljesen követeljük, hogy a pénz ne mindig és ne csak kevesek féktelen jómódját növelje.
A mi feladatunk, hogy óvjuk közös otthonunkat a ragadozó szándékoktól. A mi feladatunk emlékeztetni a világot arra, hogy az emberi élet azért értékes ami, és nem azért, amivel rendelkezik, és hogy a születendő gyermekeknek, az időseknek, a migránsoknak, minden színű és nemzetiségű férfiaknak és nőknek az élete mindig szent, és ugyanannyit ér, mint mindenki másé!

A mi feladatunk, hogy bátran felemeljük szemünket és felnézzünk a csillagokra, melyeket Ábrahám atyánk is látott, az ígéret csillagaira.”

A Szentatya Urban elmondott beszédét teljes terjedelmében itt olvashatod el!

Forrás: vaticannews, Magyar Kurír, NEK, La Croix

Fotó: Vatican.va, vaticannews