Túra a hegyekben és a lelkekben

„Ahogy az ember megy előre tájegységről tájegységre, csúcs jön csúcs után. Minden egyes csúcsról letekinthetünk, fentről belátjuk, amit teljesítettünk, és azt is, hogy merre megyünk tovább. Érzékelhetővé, átélhetővé válik, amit a térkép mutat, megjelenik a tájban az út, testet ölt Magyarország” – mondta a szerzetes a kéktúráról. „Amint volt egy szabadnapom, menni kellett – folytatta Gérecz Imre –, ami egy sok munkakörben (magiszterként, hittanárként, diákok lelki kísérőjeként, főapáti tanácstagként, lelkigyakorlat-vezetőként és idegenvezetőként) dolgozó, teljesítményorientált ember esetében komoly elhatározást igényel. Nevelő hatással volt rám, hogy valóban minden alkalommal elindultam, akár esett, akár fújt. Úgy álltam hozzá, hogy olyan az időjárás, amilyennek lennie kell. […] Barátságot kötöttem az időjárással. Megértettem: nem díszlet, amit jól megválogatunk, hanem benne élünk.”

Megtanulta, hogy csak a legszükségesebbet vigye magával, akkor is, ha nem tudja, mi vár rá.

„A ráhagyatkozást kell erősítenie magában az embernek, nem pedig a magával cipelt holmi súlyát növelnie.[…] Jézus azt mondja: aki utánam akar jönni, vegye fel a keresztjét. Bennem így hangzott ez a mondat a túrák hatására: aki utánam akar jönni, vegye fel naponta a bakancsát, és kövessen engem”.

Gérecz Imre bélyegfüzete, rojtosra lapozott térképe és naplója örökíti meg a megtett utat. A túra szellemi gyümölcse pedig a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve egy könyv, ami Tevékeny jelenlét címmel jelent meg.

A könyvet ITT lehet megrendelni.

A teljes cikket ITT olvashatjátok.

Fotó és forrás: Magyar Kurír