Az Egyház és az ország szolgálatában

Bakócz Tamás egy erdődi kerékgyártó fiaként látta meg a napvilágot 1442-ben. Üstökösszerű életútjában rendkívül fontos szerep jutott a tanulásnak. Krakkóban, Bolognában majd a ferrarai egyetemen készült fel a hivatására. Hazatérése után, köszönhetően latin, ógörög nyelvismeretének és széleskörű műveltségének, 1480-ban már mint a király titkárát említik őt a források. Győri püspök és a királyi tanács tagja volt, e tisztségei révén tevékeny szerepet játszott a Mátyás király halála után kirobbant utódlási harcok alakításában. Óriási volt a küzdelem a koronáért, amelybe bekapcsolódott Corvin János, a király házasságon kívül született, de törvényesített fia és Aragóniai Beatrix királyné is. A trón várományosaként tekintett magára a cseh-lengyel szövetséget kínáló, s tartós békét ígérő Ulászló is (később II. Ulászló, ragadványnevén Dobzse László). Bakócz vállát nyomta annak a terhe, hogy Ulászlót uralkodóvá tegye.

A magyar rendek jelentős része Ulászló mögé sorakozott fel, Bakócz pedig az uralom első esztendeiben széles körű hatalmat tudhatott magáénak: 1491-ben egri püspök és főkancellár, 1497-ben pedig esztergomi érsek lett. Magyarország prímásaként 55 évesen az ország legelső egyházi vezetőjeként tartották számon: kancellári címét, s az ezzel járó befolyást pedig élete végéig megtartotta. VI. Sándor pápa 1500-ban bíborosi kalappal jutalmazta, hét esztendővel később pedig Gyulától a konstantinápolyi pátriárka címet kapta.

A Szentszék küszöbén

Az 1510-es évektől kezdve Bakóczra egyre inkább elkezdtek úgy tekinteni, mint aki a pápai trónust is megszerezhetné. A magyar származású bíborosnak székhelye ekkor már Rómában volt, az örök városban pedig konstantinápolyi pátriárka titulusa révén a pápa utáni második legnagyobb méltóságnak számított.

II. Gyula pápa halálakor, 1513. február 21-én Bakócz neve azonnal felmerült a lehetséges utódok között. Végül az új pápát a Mediciek adták X. Leó néven, Bakócz pedig pápai legátusként tért vissza Magyarországra, s törökellenes hadjárat indításának szervezésébe kezdett Róma püspökének jóváhagyásával.

Össze is hívtak Budán egy országgyűlést, melyen két érdek csapott össze: az egyik oldalon a háborút támogatók álltak, míg a másikon azok, akik az erre szánt költségeket a végvárrendszer fenntartására és a katonák fizetésére szánták volna. A keresztes hadjárat végül gyorsan lázadásba torkollott, s a Dózsa György vezette keresztesektől megrettent magyar nemesség kihátrált a tervből. Bakóczot azonban akármennyi kritika is érte emiatt, politikai befolyása megmaradt: nemcsak kancellár, érsek és pátriárka volt, hanem részt vett a Habsburgok és a Jagellók közti királyi találkozó megszervezésében, ez pedig a következő évtizedekben meghatározó volt az ország sorsát illetően. 1515-ben végül visszavonult a közélettől, esztergomi palotájában töltötte az 1521-ben bekövetkezett haláláig tartó időszakot.

Korokon átívelő példamutatás

Bakócz kora egyik meghatározó alakja volt. Nemcsak a közéletben játszott fontos szerepet, komolyan foglalkoztatta az Egyház állapota. Szerzetesi reformokba kezdett, támogatta a pálosokat és a ferenceseket, s felismerte az egyházi reformokban a könyvnyomtatás lehetőségét is. Főpapsága alatt megannyi misekönyv jelent meg egyházmegyéjének papsága számára.

Reneszánsz mecénásként a művészetek támogatója is volt: a legnagyobb művészekkel építtette meg Európa Alpokon túli első centrális alaprajzú, all'antica templomépületét, az esztergomi Bakócz-kápolnát. S gondot fordított Mátyás kincstárának megőrzésére is: több értékes tárgyat mentett meg, úgy, mint a firenzei trónkárpitot vagy a Mátyás-kálváriát.

A nagyrahivatott

E komoly munka és Isten szolgálata pedig az utókort is megihlette: Tóth-Máthé Miklós A nagyrahivatott című művében Bakóczot, mint a korával és önmagával vívódó személyiséget, a reneszánsz embert kívánta bemutatni. Életéből színházi mű született, amelyet az Esztergomi Várszínház és a Zanotta-Art Kulturális és Művészeti Egyesület mutatott be. Ma pedig bemutatták a Bakócz életéről készült filmet is, amelynek alapja a színdarab volt. Megismerhetjük ebből többek között Bakócz és Dózsa viszonyát, azt hogyan látja a világot, az Egyház és az ország helyzetét az esztergomi érsek és Ulászló király. Ez utóbbi adja a fő vonulatot, melybe a két öregedő ember barátságát és életfilozófiáját szőtték bele, de felvetődik a magyarok széthúzásának kérdése és az összefogás jelentősége is.

A produkciót tavaly december első heteiben, autentikus helyszíneken – az esztergomi Bazilika Bakócz-kápolnájában és az esztergomi vár különböző termeiben, a Várkápolnában, a reneszánsz udvarban és a Szent István-teremben – forgatták.

Fotó: Esztergomi Várszínház