Igazságot szeretettel!

A millenniumi emlékévben, 1896-ban szentelték pappá az iparos polgárcsaládban született Glattfelder Gyulát. Mindössze 34 éves volt, amikor egyetemi tanárrá nevezték ki. 1911-ben Ferenc József neki adományozta a csanádi püspöki méltóságot. „Igazságot szeretettel!” – ezt választotta főpásztori jelmondatának. Az egyházmegyét, ahová kinevezték Szent István király alapította 1030-ban, miután Csanád legyőzte Ajtony vezért. A terület első püspöke a velencei bencés szerzetes, Szent Gellért volt. Az első világháború pusztítása, a Monarchia megszűnése, a trianoni döntés következménye miatt az egyházmegye jelentős részét – 61 százalékát - elcsatolták. A püspöki székhely Temesvárott volt, ami Romániához került, és ez nagy kihívások elé állította a fiatal püspököt. A szétszabdalt egyházmegye egy-egy darabja Romániához került, mindössze 33 plébánia maradt Magyarországon.

A kiutasított püspök

Glattfelder Gyula hamar a román hatóságok látókörébe került, hiszen kiállt a kisebbségben lévő magyarokért és határozottan felemelte szavát a román ortodox egyház elnyomó törekvéseivel szemben. 1920 őszén személyét lejárató cikkeket közöltek a román lapok. Az egyik írás Temesváron nemkívánatos személyként jelölte meg a püspököt. Glattfelder Gyulát 1923-ban a román hatóságok kiutasították az országból. Ennek közvetlen előzménye az volt, hogy a püspök tiltakozott az olyan egyházi birtokok kisajátítása és a rendkívül alacsony összegű kártalanítása ellen, amelyek az iskolák fenntartásának gazdasági alapját adták. A pápa 1925-ben ideiglenesen engedélyezte neki, hogy elhagyja székhelyét. A püspök előbb Budapestre, majd Szegedre került, ahol kiemelt figyelmet szentelt a fiatalság nevelésére. Felismerte, hogy a nagyvárosi lét átformálta a diákok lelki életét, ezért a közösségszervezés új megközelítést igényel az egyházaktól. Még fiatal papként megalapította a katolikus egyetemisták Szent Imre Kollégiumát. Hasonló közösségek létesültek Sopronban, Szegeden is, ahol 1920-as években nagy fejlesztések folytak. Ekkor fejeződött be a székesegyház építése és a papnevelő szeminárium is fogadta már a növendékeket. Klebelsberg Kunó is támogatta a szegedi fejlesztéseket.

Téglába épített tiltakozás

A trianoni döntés nyomán Kolozsvárról a Ferenc József Tudományegyetemnek, Temesvárról a csanádi püspökség székhelyének kellett távoznia és új otthonra lelnie. Dél-Alföldön a szegedi Dóm tér szimbólummá vált ebben az időszakban. 1930-ban Klebelsberg Kunó a tér ünnepélyes átadásakor a kereszténység, a magyar államiság és a tudomány megbonthatatlan szövetségéről beszélt és a székesegyházat, valamint a körülötte működő intézményeket ennek jelképeként említette. Klebelsberg a Fogadalmi templom felszentelésének ünnepén azt mondta: „államon, egyházon és városon kívül egyesítettük itt erőinket, itt sokan-sokan, akik szervező vagy tervező munkával, szellemi vagy testi erővel ennek a műnek a létrehozására egy nemesebb, egy szent demokráciában összeforrtunk. (…) Legyen ez a tér egy téglába épített, kőbe vésett, ércbe öntött, hatalmas „Nem, nem soha!”

1938-as szerepvállalás

Glattfelder Gyula tevékenyen részt vett az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus előkészületeiben. A csanádi püspök a katolikus világesemény előkészítő főbizottsága művészeti bizottságának elnöke volt. Május 27-én Glattfelder mutatta be a szentmisét a Hősök terén, ahol az éjszakai szentségimádáson százötvenezer férfi imádkozott. Szegeden nemrég nyílt is egy kiállítás, amely bemutatja Dél-Alföld készületét az 1938-as hármas szentévre.
Glattfelder Gyula szervezőmunkája mellett kiemelkedő szónok is volt. Elutasította a szélsőségeket, szót emelt a zsidótörvények ellen is. A következőket mondta „Egy szavam van azokhoz is, akik nem hisznek. Nem mondom, hogy rossz emberek, sőt azt is tudom, hogy sokan közülük azt mondják magukról, hogy keresztények, de a maguk módja szerint és nem keresztények Krisztus evangéliumának és az Egyházának tanítása szerint. Én őértük is imádkozom, hogy megértsük egymást és képesek legyünk kezet fogni, egymást átölelni, de értsék meg ők azt, hogy amikor a keresztény meggyőződés állást foglalt az Egyház és a szent kereszténység igazsága és főleg alapigazsága mellett, mert a keresztség minden szentség kapuja, a keresztség a keresztény élet elindulásának forrása, akkor értsék meg azok, akik nem hisznek, hogy számunkra a kereszténység nem az, mint egy egyenruhába öltözés, mint egy egyenruha felöltése, mint egy jelvény kitűzése, mint egy zászlóbontás, számunkra a kereszténység lelki újjászületés Krisztusban, számunkra a keresztség egy reveláció, amely ennek a siralomvölgynek sok nyomorúságában nem valami fantasztikus módon, de komoly, szent realitással az örökkévalóság felé nyit kilátást. Számunkra a kereszténység Krisztus kegyelmével való egészen új mentalitás kibontakozása és ezt az álláspontot megértve, ezt a lelkiséget meghallva és szemlélve, ennek a lelkiségnek igényét ismerjék el arra, hogy itt nem pártok és frakciók vitája során, hanem csak a lelkek megértéséből alakulhat ki az az emelkedett gondolkodás, amely az egyeseknek üdvösséget, az egésznek pedig békét biztosít.”

Forrás: Vigilia, Katolikus Lexikon