Az Eucharisztia és a Szentlélek együtt jár

Eucharisztia és Szentlélek címmel tartott előadást az Eucharisztikus Kongresszus keddi napján Jean-Luc Moens matematikus, a CHARIS (Katolikus Karizmatikus Megújulás Nemzetközi Megújulás Szolgálat) korábbi moderátora, aki hét gyermekkel és tizenegy unokával büszkélkedhet.

A tanúságtevő előadásában felvezette, nincsenek szentségek Szentlélek nélkül, amelynek eljövetelét az epiklézis, a Lélekhívás segít elő. Rámutatott, ez a kézrátételre utaló mozdulat, amely a gyógyító Jézusra emlékeztet, bérmáláskor, pap- és püspökszenteléskor, a bűnbocsánat szentségének kiszolgáltatásakor és házasságkötéskor is felbukkan és természetesen az Oltáriszentséggel, is kapcsolatban áll! Moens az előadásán felidézte, valamint le is vetítette azt a lourdes-i szentmisejelenetet, amelyen az látszik, hogy az első epiklézis során az ostya a levegőbe emelkedik. Megjegyezte, az esetet hivatalosan még mindig nem ismerték el, mint eucharisztikus csodát.

Moens arra is felhívta a figyelmet, hogy a keleti egyházak szerint a liturgiában az epiklézis során történik meg az átváltozás. A katolikus liturgiára utalva azt is hangsúlyozta, hogy található benne egy második epiklézis is, amely így hangzik: „Add, hogy mi, akik az ő testét és vérét magunkhoz vesszük, Szentlelkével eltelve egy test és egy lélek legyünk Krisztusban.”

Az Egyházhoz hasonlóan, ahol a sok hívő közösséget alkot, úgy a kenyérben, az ostyában is sok búzamag van, ebből lesz egy kenyér – vont párhuzamot a karizmatikus előadó, majd hozzáfűzte: ugyanígy egyek leszünk a mennyben is. „Nekem nagy kedvem van odamenni! És nektek?” – kérdezte, amire nagy helyeslés volt a válasz.

A Szentlélek egy testté tesz minket – folytatta gondolatmenetét Moens –, összegyűjt minket, hogy megéljük a kommuniót, a szentáldozást, a mennyország előszobáját.

Moens idézte Szent II. János Pál pápát, aki azt mondta, a szentáldozással a Szentlelket is befogadjuk. A szentmisében ugyanis a Szentlélek is jelen van, minden szentáldozás egy pünkösd is, és „amikor magunkhoz vesszük Jézust, a szívünk mennyországgá változik” – húzta alá a tanúságtevő.

„Hogyan lehetséges, hogy sok katolikust nem vonz a szentmise?” – tette fel a kérdést Moens, amit meg is válaszolt azzal, hogy a hívek közül sokak nem élnek példamutató életet és ez elriasztja a többieket. Pedig az ősegyházban nem volt más, csak Eucharisztia – emlékeztetett az előadó. Hozzátette, a járvány idején négy hónapig nem volt szentmise, csak YouTube-on követték a liturgiát. A járvány enyhülésével viszont sokan nem tértek vissza a templomokba, a szentmiséket továbbra is csak a YouTube-on nézik.

Moens szerint a megoldás az, ha a hívek jobban megnyílnak a szentségekre, amelyek nem mágikus rítusok: ahhoz, hogy hatékonyak legyenek, a mi együttműködésünkre is szükség van. „Ha az ember megtér, a szentség elkezd hatni az életében” – nyomatékosította. Példaként hozta fel a gyermekkeresztelést, melyet a szülők, keresztszülők kértek a nevünkben, de mi kaptuk meg Isten ajándékait, a hit, a remény és a szeretet erényét.

Ugyanez történik az epiklézis során is – húzta alá –, függetlenül attól, hogy a pap vagy a hívő mennyire szent, az átváltoztatott kenyér és bor mindenképp Krisztus teste és vére.

A második epiklézisben is eggyé kellene válnunk – hívta fel a figyelmet a CHARIS egykori moderátora – ezért fontos, hogy megnyíljunk egymás felé. A szentmisében a Test, Jézus teste két dolog: az átváltoztatott ostya és a mi közösségünk – mutatott rá, kiemelve, hogy a Szentlélek a közösség minden tagjára rászáll, azokra is, akikre mi esetleg haragszunk.

Moens lelkesen felidézte első miseélményét: morcos, hisztis gyerek volt, mert erővel vitték el. A szentmise végére azonban jókedve lett, mert úgy érezte: „itt biztos történt valami!”

A CHARIS mozgalom nevében, valamint a Szentatya kérésének megfelelően Moens azt kérte, nyíljunk meg a Szentlélek felé: „Osszátok meg a kegyelemnek ezt az áramát!” A lélekkeresztségre, vagyis a karizmatikus megtérésre biztatva Moens azt mondta, ne féljünk kérni a Szentlélektől, de nem szabad beszorítanunk a szívünkbe. Úgy fogalmazott,

hogy amikor a Szentlélek elkezd cselekedni bennünk, akkor „nem fog minket megrázni”, hanem „úriemberként fog viselkedni”, ami azt jelenti, hogy lassan megváltozik az emberekhez való kapcsolatunk, az imaéletünk.

„Szentlélek Úristen, jöjj!” – imádkozta a szónok.

Moens úgy vélte, az Eucharisztia egy folyamatos pünkösd: minden szentáldozás egy kérés a Szentlélek kiáradására. Ezt a gondolatmenetet a szentmise liturgiáján is végigvezette. Az első lépés a személyes megtérés, a bűnbánat. („Jó, hogy van néha mozgás a misén, hogy felébredjünk!” – jegyezte meg humorosan.) A második lépés meghallgatni Isten igéjét az ige liturgiájábanban, ahol Isten az ő papja által szól hozzám. A felajánlás során pedig a közös papság papjaivá válunk – fogalmazott –, ahol saját magunkat is fel tudjuk ajánlani. „Ahhoz, hogy a Szentlélek eljöjjön, teljesen meg kell nyílnunk” – mondta.

Az epiklézis és az átváltoztatás után pedig az áldozás következik: Krisztus testén lángol a Szentlélek, mi pedig a kommunió során „megesszük a Szentlelket is” – vonta le a következtetést Jean-Luc Moens.

Beszéde végén a Szentlelket hívó imára hívta fel a hallgatóságot Moens, akit óriási vastapssal jutalmaztak (Szent)lelkesítő előadásáért.