A Dunába lőtt apáca

1899. május 11-én született Boldog Salkaházi Sára.

„Önállóság, cigaretta, kávéház, csavargás a nagyvilágban hajadonfőtt, zsebre dugott kézzel, friss vacsora egy kis kocsmában, cigányzene..." - írja naplójában Sára, aki a szerzetesség előtt pár hónapig még jegyben is járt. Novellás kötetet adott ki, újságíróként is dolgozott, örökmozgó életet élt.

De vajon egy fiatal nő a nagyvilági életvitel után hogyan jut el odáig, hogy a halált is vállalja másokért? A közel tíz évig tartó hivatáskeresés harcáról maga Sára testvér számol be:

"És ha az Úristen foglalt le magának?... Az első szó már elhangzott, s te meghallottad! És mégis bizonytalan vagy! Nyugtalan, kereső, vergődő. Mert van valami, ami miatt nem válaszoltál... Talán foglalkozásod, amelyben annyi örömet találsz, ... talán csak az a néhány filléres cigaretta, amelynek szétoszló füstje mégis olyan áthághatatlanul burkol be".

Új élet – veszélyes élet

1927-ben megismerkedett a Szociális Testvérek Társaságával, ami egyre jobban vonzotta őt. Olyannyira, hogy nagy nehézségek árán, de még a cigarettáról is leszokott. Tudta, hogy ha a Társaság tagja szeretne lenni, komoly változásokon kell keresztülmennie.

Miután 1929-ben megkezdhette noviciátusát, egy percre sem volt megállás számára: volt olyan év, amikor tizennyolc munkaterületen dolgozott a Társaságnál.

1937-ben úgy tűnt, van esélye arra, hogy Brazíliába utazzon, hogy az ott élő magyar bencések munkáját segítse, ám a világháború meghiúsította minden tervét. Itthon volt rá szükség, abban a küzdelemben, amit az országot elárasztó nemzetiszocialista eszmék ellen a szociális testvérek vívtak.

„...a kínzástól ne féljek, az apró testi gyengeségeket fogadjam szívesen, a halálnak örüljek" – írta 1940 áprilisában, amikor már tudatosan vállalták azt, hogy az életük forog kockán minden egyes segítségnyújtással. Még ebben az évben letette örökfogadalmát. A következő jelmondatot választotta: "Alleluja! Íme itt vagyok, engem küldj!"

Menedék

A Társaság tagjai elkezdték a zsidóság bújtatását, menekítését. Több mint ezren köszönhetik nekik az életüket, közel százan személy szerint Sárának, aki öt otthont alapított közel háromszáz férőhellyel. A Társaság összes budapesti és vidéki háza tele volt hamis papírokkal felszerelt bújtatottakkal. Sára testvér a hozzá menedékért fordulókat alkalmazottként vette fel. Bernovits Vilma hitoktató eleinte felkészítette az ott lévőket a keresztelőre, majd felkészítés nélkül keresztelte meg őket, végül, mivel annyian jöttek hozzá, és sürgette őt az idő, hogy keresztelés nélkül is átadta a keresztlevelet, élelmiszercsomagot. 1943 őszére nyilvánvalóvá vált Salkaházi Sára számára, hogy helyzetük már nem tartható fenn sokáig. Úgy döntött, hogy felajánlja életét a Szociális Testvérek Társaságának:

„…én ma a Társaság és a Testvérek iránti hálából és szeretetből felajánlom magam, mint a Társaság áldozatát(!) azon esetre, ha Egyházüldözés, a Társaság és Testvérek üldöztetése következne be és legbölcsebb végzésed szerint gondviselésed tervében nem lenne benne halálom: fogadd el az én halálomat minden fájdalmával együtt váltságul a testvérek – különösen az öregek, betegek, és gyengék életéért és bűnös, nyomorult életem fejében kíméld meg az ő életüket és kíméld meg őket a megkínoztatástól, fenyegetésektől, főként pedig a hűtlenségtől: Irántad, az Egyház, a hivatás és a Társaság iránt.”

Árulás

A baj hamarosan be is következett: a 18 éves Dömötör Erzsébet bosszúból feljelentette a Bokréta utcai anyaotthont – azt a házat, ahol Salkaházi Sára volt a vezető. Dömötör Erzsébetet szobalányként vette fel Sára testvér, de nem nézte jó szemmel, hogy a fiatal lány az egyik ott elszállásolt katonával összeszűrte a levet. Át akarta helyezni őt másik otthonba, ám Erzsébet elbocsájtása másnapján lebuktatta Sáráékat. 1944. december 27-én a nyilasok körülvették az épületet.

Sára testvér elkerülhette volna a letartóztatást, de nem tette meg. Így mint az otthon felelős vezetőjét elhurcolták, Bernovits Vilmával és sorstársaival együtt a Szabadsághíd lábánál a Dunába lőtték. A kivégzése előtti percben a gyilkosai felé fordulva letérdelt, és égre emelt tekintettel keresztet vetett.

2006. szeptember 17-én avatták boldoggá a Szent István Bazilika előtti téren.

Ma este pedig 18 órától a Szociális Testvérek Társasága imaestet tart emlékére, amit YouTube-csatornájukon lehet követni.

Salkaházi Sára naplója megrendelhető ITT

Forrás: szocialistestverek.hu, Lovas Anna: Egy boldog élete és munkássága:Salkaházi Sára ,

Szécsi József, c. egytemi docens: Akit nem avattak Boldoggá - Bernovits Vilma hitoktató