Emlékkereszt Moldvában

E kis feszület útja kapcsán beszélgettek az Oltáriszentségről, csángó néphitről, az emléktárgyak jelentőségéről Harangozó Imre néprajzkutatóval.

„Amikor a »Krisztusz háze arangyosz…« Archaikus imák, ráolvasások, kántálók a gyimesi és moldvai magyarok hagyományából című könyvem anyagát gyűjtöttem, egy barátommal elindultunk Moldvába. Ezen a gyűjtőúton találkoztam a Szeret menti Trunkon Gyurka Jánosnéval. Ahogyan ott mondják, »beszédbe verődtünk«, s megtudtam, róla, hogy Benedek Mártonnak, a szentség hírében álló mártír orvosnak, egyben titkos katolikus papnak a húga. Leánykori neve Benedek Róza. Sikerült tőle fölvenni egy gyönyörű archaikus imádságot is.

A beszélgetés után körbevezetett a portán. Az elhagyott istállóban, ahol valaha virágzó gazdasági élet lehetett, a kemény boronafalba vert szögön, száraz virágcsokrok, vélhetően az Úrnapi oltárról valók, és egy szentelt gyertya társaságában poros feszület lógott. Róza néni kissé restelkedve mutatta meg az üres istállót: »Ej, eltőtt az üdő! « – mentegetőzött. Látva érdeklődésemet, odalépett a kereszthez, leakasztotta és a kezembe adta.

Zavarba jöttem, tudtam, a kereszt nem véletlenül van az istállóban. A mélyen vallásos moldvai magyarok – úgy, mint hazánk más vidékének hívő népe is – Krisztus keresztjével szentelik meg állatainak lakhelyét, ezzel egyfajta kultikus védelmet remélve. Zavartan kezdtem keresgélni a táskámban. Moldvába indulásom előtt a csíksomlyói kegytemplom előtti kis kegyszerboltban lehetőségem szerint bevásároltam szentképekből, csodás érmekből, s vettem három kicsi falra akasztható keresztecskét is. Meg is találtam közülük az utolsót, odaakasztotta az üresen maradt szegre: »Az Isten tartsa meg kendet is, néne Róza! «– mondtam, s hálatelt szívvel szorítottam meg eres, munkához szokott öreg kezeit”.

Csak később tudta meg, hogy ez a kereszt az 1938-as világkongresszus emlékkeresztje, és hogy a trunkoni asszonyok akkor Budapesten jártak, méghozzá Domokos Pál Péter szervezésében, Bartók Béla meghívására. Róza néni édesanyja is így került a magyar fővárosba, az emlékkereszt pedig a csángókhoz.

A teljes beszélgetést ITT olvashatod.

Fotó és forrás: ujvarosonline.hu