Egyház-felújítás testközelből

James Mallon kanadai pap Magyarországra látogatott, hogy szeptember 30-án bemutassa magyar nyelvre is lefordított Egyház-felújítás című könyvét.

A Városmajori Jézus Szíve Plébániatemplomban megrendezett eseményen James atya először bemutatkozott: katolikus, vallásos családban nőtt fel. Sokáig úgy gondolta, hogy közel van Istenhez, de egy lelkigyakorlat megváltoztatta, erősen megszólítva érezte magát. Nagy lelki éhség fogta el, hogy még jobban megismerje Istent. Akkor és ott tanítvánnyá lett. Azt akarta, hogy minden barátja megtapasztalja, amit ő. Azon az estén missziót is kapott: megtapasztaltatni a világgal Isten közelségét.

Az első alkalommal, amikor élményéről beszélt, igen furcsán néztek rá. Ez nem máshol, mint a saját plébániáján történt. Rájött, hogy ott ugyanolyan zárkózottak az emberek, mint amilyen ő volt korábban. Így hát keresett egy csoportot, ahova olyan fiatalok jártak, akik hasonlóan gondolkodtak, mint ő, tenni, cselekedni akartak.

Véleménye szerint az egyházon belüli mozgalmakban tapasztalható meg a keresztény élet teljessége, a plébániákon belül a „minimalizmus kultúrája” jellemző. Ugyanakkor pont a plébániáknak kéne a központnak lenniük, azonban ott nagyon kevesen aktivizálják magukat. Pedig a keresztséggel mi is misszióra vagyunk hívva.

Ahhoz, hogy egy plébánia jól működjön, először személyes megtéréshez van szükség, amihez a következő lépések vezetnek.

A megtérés három szintje:
1. Megtérés Krisztushoz: átadjuk neki az életünket, bensőséges, intim módon ismerjük meg Őt. Ez nagyon mély, személyes megtérést jelent Krisztushoz. Szent Pál szavaival: „Már nem én élek, hanem Krisztus él bennem”.
2. Megtérés Krisztus Egyházához: templomba járunk, szentségekhez járulunk, egy közösség tagjai leszünk, ismerjük és szeretjük a közösség tagjait, felelősek vagyunk egymásért.
3. Megtérés Krisztus ügyéhez: megéljük az elhívásunkat az életszentségre és a misszióra.

Ha már készen állunk arra, hogy egy közösség szerves részei legyünk, íme három javaslat, a plébánia felújítására:

1. Az evangelizáció elsősége: nem csupán beszélünk róla, hanem cselekszünk is. Időnket, energiánkat áldozzuk rá. Az evangelizáció azt jelenti, hogy szerelmesek leszünk Jézusba, aki minden másnál fontosabb lesz nekünk.
2. A legjobb vezetés: korábban elég volt papnak lennünk, ma pap, király és próféta vagyunk egyben. A király ’jó vezető’-t jelent, ilyen értelemben szükséges királynak lenni. A világ megváltozott, mi mégsem vezetjük új irányokba az Egyházat.
3. A Szentlélek ereje: Isten szeretetének megtapasztalása. Az Egyház pünkösdkor született, újra kell születnie minden generáció számára.

Az előadás végén egy példát hozott a Bibliából: azt a történetet, amikor a bénát odavitték Jézushoz. (Márk 2,1). Akik odavitték, vágyat éreztek arra, hogy az ügyük Jézushoz érjen. Meg voltak győződve róla, hogyha ez sikerül, minden megváltozik. Végül pedig mindent megtettek, hogy odaérjenek Jézushoz. Mi vajon mindent megteszünk azért, hogy a barátainkat elé vigyük?




Fotó: Lambert Attila/Magyar Kurír

NEK Titkárság