Félelem nélkül

„Isteni sugallatra történt minden” - mondta Ákos, aki még a kezdetekben nem is sejtette, hogy mentőstársaival fél évvel a munkába állás után egy, a világot megbénító vírussal kell szembenézniük.- „Nem félek – szögezte le. – Láttam a híreket, olvastam, hogy a világ több pontján is haltak meg mentősök. Lehet, hogy egészségügyi szempontból veszélyeztettek voltak… Legalábbis ezzel nyugtatom magam. Bár nem kell nyugtatnom magam, hiszen a lelkemben nyugalom van.

Engem a Jóisten hívott, a hívásával feladatot adott. Gondolom, nem azért tette, hogy a halálba küldjön, hanem azért, hogy segítségére legyek az embereknek.”

Vanek Ákos, egészségügyi dolgozóként megkapta az engedélyt arra, hogy Nagyszombaton felvehesse a keresztséget a Pasaréti Ferences Plébánián.

Számos hasonló példával találkozhatunk a világban, amikor papok, politikusok vállalnak feladatot a betegellátásban. Az intenzív osztályon orvosként is szolgálatba állt Fabio Stevenazzi atya. Fabio atya azt mondta: „Lehet, hogy kicsit már berozsdásodtam, de érzem, hogy még tudok mit adni. Talán azzal is, hogy másokat is megmozdítok, hogy tegyenek hasonlóképpen, még ha érthető módon félnek is.” Busto Arsizio kórházába osztották be az intenzív osztályra, ami az elmúlt hetekben a COVID-19 elleni küzdelem egyik központja lett Olaszországban.

Fabio Stevenazzit 42 évesen, 2014-ben szentelték pappá. Előtte orvosként dolgozott, pályafutása során egy évtizeden át a legnanói kórház sürgősségi osztályán belgyógyászként segítette a betegek gyógyulását.

Spanyolországban Isabel García nővér, aki a közelmúltban általános- és középiskolában tanított, most önkéntesnek jelentkezett egy idősotthonba. Egy olyan intézménynek ajánlotta fel a segítségét, ahol több lakónak pozitív lett a koronavírus-tesztje, és habár a munka sok, nem találnak új dolgozókat.

„Úgy éreztem, hogy a történések után nem tudok egyszerűen csak tétlenül állni. Segítenem kell azoknak az embereknek, akik ma a leggyengébbek”- mondta. Beköltözött az otthonba, hogy rendtársait ne veszélyeztesse. Minden munkába bekapcsolódik, szabadidejében pedig az idősekkel beszélget.

"Egyedül vannak és szomorúak, elszigetelve élnek a szobáikban" - nyilatkozta García nővér. „Természetesen ez a saját jóllétük érdekében történik, de nagyon hiányoznak a családtagjaik, és barátaik a rezidencián. Beszélhetnek szeretteikkel telefonon, de ez nem elég. Nagyon sok szeretetre van szükségük." García arról is beszélt, hogy attól fél, hogy ha a helyzet hosszú ideig tart, ez a szomorúság „bizonyos esetekben depresszióvá válhat”.


Forrás: nemzetisport.hu, Catholic News Agency

Fotó: Pasaréti Ferences Plébánia/Facebook