A forrásnál

A Teológiai Szimpózium első előadója sokoldalú személy: teológus, író, zeneszerző, professzor. Az olasz Pierangelo Sequeri, a Szent II. János Pál Teológiai Intézet elnöke az Eucharisztia, mint a keresztény élet forrása címmel tartott előadást. Sequeri különleges pedagógiai módszert dolgozott ki, amelynek segítségével speciális nevelésű igényű gyerekek hangszeres zene útján fejlődhetnek.

Útkeresők

A teológus mostani előadásában olyan kérdéseket feszegetett, hol van a forrása az Eucharisztia és Egyház kapcsolatának, hol található ez a forrás napjainkban, mert az Egyház megváltozott az évszázadok folyamán.
Arra bátorította az előadó a jelenlévő teológusokat, püspököket, vezessék a közösségeiket, keressék a válaszokat még akkor is, ha nem is találják meg rögtön azokat a jelen égető kérdéseire. A híveknek közösen kell megkeresniük az utat.

Eucharisztia és kapcsolatok

Pierangelo Sequeri felidézte, hogy a kezdetekben a formálódó egyház, az őskereszténység Eucharisztiából és szeretet- és gondolatkapcsolatokból, valamint a szemlélődésből áll. A forrása egyedül az Eucharisztia. A kereszténység újdonsága az Úr teste, amelyet Isten rendelt. A teológus úgy vélekedett, hogy bár a közösség törekedett arra, hogy minél inkább lelkivé tegye az imádás tárgyát, az apostolok útját állták ennek. „Az Úr valóban megtestesült, asszonytól született, benne lakik az Isten teljessége, minden, ami Isten, az Úr testében van.” Minden ebből a forrásból nő ki, ebből születik az Úr testének teológiája, amely magában foglal mindent.

A kereszténység elszegényedése

Pierangelo Sequeri hozzátette, hogy az Eucharisztia egyháza azután is megmaradt, sőt terjed, hogy Róma összeomlott. A katakombák világából a felszínre lépett. Az Eucharisztia és az emberi kapcsolatok éltették és erősítették meg a közösséget. „Amikor viszont kezdte elveszteni az Eucharisztia ünneplésének erejét, a mindennapos kapcsolatok erejét, amelyből az emberek szeretete, szenvedélye fakadt, és túlzottan elkezdett aggódni az intézményei miatt, a kereszténység elkezdett elszegényedni.” A teológus kihangsúlyozta, nem az intézményekben munkálkodik az Eucharisztia ereje, hanem a mindennapi élet kapcsolataiban. Jézus is tanításaiban a mindennapi életről beszél, ez a megvilágosodás egyetlen helye a számára.

Halál és újraéledés

„A forrásnál belemerítkezünk az Úr halálába, hogy aztán újraéledhessünk a Feltámadottal” – mondta a teológus. Az emmauszi tanítványoknak is nehéz volt elképzelni a feltámadást és felfogni a halált. „A feltámadott Úr elmagyarázta nekik, hogy mit kell látniuk. Azt, ami szükségszerűvé teszi az Úr halálát. Az Eucharisztia ebbe a misztériumba vezet be bennünket. Hogy mi is ebbe a halálba lépjünk be.”

Az Úr szól

Pierangelo Sequeri a folytatásban beszélt arról, hogy okos keresztények hangoztatják, az Eucharisztia felölti energiáinkat. A teológus szerint, ha az elemek feltöltéséért misézünk, akkor mit remélünk?

Hozzátette, az Úr halálába való bemerítkezés az élet legerősebb cselekedete: „A pápától a legutolsó hívőig, az Eucharisztiában az Egyház megáll és bevallja mindenkinek: ha odaállunk az Úr igéje elé, az egy életélmény, egy mással nem helyettesíthető tapasztalat. Ha az Úr szól hozzád, nem olyan, mint ha más szól hozzád. Ez a különbség maga az Eucharisztia!”