Gérald Lacroix: Boldog vagyok

Folytatódott vasárnap a Kossuth Rádióban az a sorozat, amelyben a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus tanúságtevőinek, előadóinak életét ismerhetjük meg. A Találkozz élőben Jézussal! című műsor vendége ezúttal Quebec érseke, Gérald Lacroix volt. A folyton mosolygó bíborossal Pásztor Zoltán beszélgetett.

Hazatalálás

Az interjúból kiderült, hogy gyermekként hat testvérével együtt, sokat nélkülözték édesapjukat, aki favágóként dolgozott és éveken át csak háromhetente térhetett haza hozzájuk. A családfő távollétében az édesanya nemcsak a hét gyermeket, hanem egy farmot is eligazgatott. A közös és könnyebb élet reményében a szülők áttelepültek Kanadából az USA-ba. Ám innen 19 évesen Gérald visszatért szülőföldjére. Grafikusként dolgozott egy nyomdában. Közben érezte, hogy szeretne segíteni a szegényeken. Tanulmányai során megismert egy misszionáriust, aki akkor már évek óta Kolumbiában dolgozott és csatlakozott hozzá. 1981 decemberében Lacroix fél év fizetés nélküli szabadságot kért a munkahelyén és nekivágott egy útnak, amely megváltoztatta az egész életét.

„…én nem akartam pap lenni”

„Egy nagyon szegény negyedben laktunk. Itt kezdtem el spanyolul tanulni és egy patikussal jártuk a vidéket és segítettünk az embereknek. Ott szólított meg az Úr, hogy kövessem. Ez teljesen felforgatott mindent, hiszen én nem akartam pap lenni” - idézte fel első kolumbiai útját a Kossuth Rádióban.

A misszionáriussal egy vérmérgezésben szenvedő férfi lábát kötözték, amikor annak házába berontott egy feldúlt fiatalember. A beteg gyermekéhez kért gyors segítséget. Mivel Lacroix társa nem hagyhatta félbe a kezelést, Géraldot küldte el az aggódó apával a házhoz.

„A ház borzasztó elhagyatott állapotban volt, valószínű csak átmenetileg húzták meg magukat benne. Ott feküdt a néhány hónapos kicsi, aki láthatóan beteg volt. Mondtam az apjának: »Menjünk a kórházba, orvosnak kell látni a babát.« »Voltunk már - mondta -, de nem akarják ellátni, mert már így is tartozunk«. Mondom neki, hogy nekem sincs pénzem, de menjünk, valamit tenni kell!”

Az apa beleegyezett, de ragaszkodott hozzá, látva a rossz állapotban lévő gyermekét, hogy valaki megkeresztelje. Lacroix 20 perces futással elérte a legközelebbi plébániát, de a pap nem volt a helyén. Nem volt akkoriban mobiltelefon, el sem tudták érni. Elrohant egy másik atyáért, aki azonban a városba utazott. Végül a különleges helyzet miatt, a pap titkárának és a misszionáriusnak az engedélyével Gérald Lacroix végezte el a szertartást. Hogy találkozott-e a különös esemény után a Henrynek keresztelt fiú a későbbi bíborossal, kiderül a beszélgetésből. Ahogy az is, hogy bár jobbára mindig mosolyogva látjuk Quebec érsekét, azért ő is ismeri a szomorúságot.

Isten ajándéka

„Vidám ember vagyok, ez isteni ajándék. A mély öröm nem egy mesterséges állapot, hanem onnan jön, hogy szeretjük Istent. Ilyen a kapcsolatunk az Atyával. Megnyugtató, hogy nem vagyunk egyedül soha. A biztosítás, hogy szeret minket, ez tesz boldoggá, ezért mosolygok. Persze én is ismerem a szomorúságot, főleg akkor, amikor emberi nyomort, szenvedést látok. És ha nem tudok segíteni.”

Előbbiekben bőven volt része, miután befejezte Québecben a teológiai tanulmányait. 1990-ben egy csapat vezetőjeként, immár felszentelt papként, ismét Kolumbiába utazott. Ezúttal nyolc évre.

„A helyi püspök adott egy olyan parókiát, ahol 5 éve nem dolgozott senki. Nem volt pap sem, minden elhagyatott volt. Az Andokban volt 85 kis falu, ezek szolgálatát láttuk el. Néha 18 órát vett igénybe, hogy öszvérháton elmenjünk egyikből a másikba. Nem volt rendes út, csak a lovak és öszvérek közlekedtek. Nem volt villany, posta, semmi. 18 ezer lakosra volt 2 telefonvonal. Nehéz volt az élet, de nagyon boldog voltam.”

A Kolumbiában, a drogbárók háborújának árnyékában végzett szolgálatról is érdekes részleteket árult el a beszélgetésben a bíboros. Megtudhattuk azt is, hogy kanadaiként, hogyan viszonyul a jégkoronghoz. Továbbá mesélt arról is, hogy mit válaszolt XVI. Benedek pápának, amikor a Szentatya néhány évvel ezelőtt azt kérdezte tőle: „Ugye ön boldog ember?”

A beszélgetést teljes egészében ITT hallgathatod meg!

Forrás: NEK

Fotó: facebook