Hiszem, hogy Ő valóságosan jelen van az Oltáriszentségben?

A Szociális Testvérek Társaságának kültagjai vallanak az Oltáriszentséggel való kapcsolatukról
img_0608.jpg

Annyi haszna már mindenképp van a jövő évi Eucharisztikus Kongresszusra való készületnek, hogy egyre többen tesszük fel magunknak a kérdést: vajon számomra mit jelent az Oltáriszentség? Hiszem, hogy Jézus valóságosan jelen van benne?

A Szociális Testvérek Társasága szemelvényt jelentetett meg, amiben kültagjaik vallanak ezekről a kérdésekről. Gondolataik a szentmisét, adorációt, szentáldozást, karitatív munkát és a mindennapi küzdelmeiket érintik. Az alábbi rövid összefoglaló nyújt betekintést néhány élményükbe és tapasztalásukba.

Többen is megfogalmazták, hogy az Oltáriszentség egységet és egységre való elköteleződést fakaszt. A Krisztussal való együttléten túl az egység megélését is segíti. Az Úr tudta, hogy mire van szükségünk, itt hagyta számunka magát a kenyér színében.

Kati megosztásában elmondta, hogy számára a szentáldozás hálaadás is egyben. Az Eucharisztia nemcsak az értelemre hat, hanem az érzelmekre is. Biztos pont az életben. Egy nehéz időszak, lelki pusztaság során a szentmisének, a hitnek és Jézus szavainak objektivitása az, ami egyben tart – vallotta Kati. A hétköznapi szentmiséken és szentségimádásokon való gyakori jelenlétével fejezi ki bizalmát Jézus állandó támogatásában: „Te vagy az életem, az erőm, minden forrásom belőled fakad”.

_mg_1513.jpg

Vica a természetes jelenlét tapasztalatát emelte ki: a tabernákulum előtti próbák a gyerekekkel, zenélések, nevetések. Örömöt és életteli mozgást visznek Isten elé.

A keresztény lét megélése felelősség, és ennek jó megnyilvánulása a rászoruló emberek megsegítése. Panni megosztotta, hogy önmagán kell túllépnie, hogy Isten szeretetét befogadhassa, és ez a szeretet rajta keresztül áramolhasson mások felé.

Anikó arról számolt be, hogy a szociális és embereket segítő munkája során felgyülemlett nehézségeket, „pakkot” a szentmisében az Úr előtt tudja letenni. Megszűnik fáradtsága és képessé válik újra és újra nekivágni a kihívásoknak.

Mária - aki kórházban dolgozik – szintén a szentségimádásai során tud könnyíteni lelkén. Jézusra bízza a betegei fájdalmát és tragédiáját. „Tőle tanulom, hogy merjek gyenge lenni, kiszolgáltatott, ahogy Ő is az az Eucharisztiában.”

Marika elmondta, hogy számára az Oltáriszentség az „életadó kút-víz”, ami állandó vágyat szül benne Jézus után. Irányt mutat számára az életben ezzel az igazsággal: „eszetekbe juttat mindent, ami kell”.

Ágnes számára a Szentáldozás-kilenced (kilenc egymást követő szentáldozás felajánlása) nyújtott lehetőséget arra, hogy hozzátartozóinak segítsen a szükségben, vagy lelki ajándékként adja születésnapra, névnapra.

A kültagok közül többen megfogalmazták, hogy nem könnyű hittel megélni az Oltáriszentséget. „Hiszem-e igazán, hogy ott van, jelen van valóságosan?” Néha nehéz őszinte igent válaszolni erre a kérdésre. Az átváltozás összetettségének észbeli megértése nem egyszerű, kérdéseket szül, amelyekre a kapott válaszok megtorpanást és imádó leborulást idéznek elő. „Az Eucharisztia egy állandó, csendes jelenlét a lélek zugában”.

Valóban hiszem, hogy Ő ott van, valóságosan jelen van az Oltáriszentségben? Milyen a kapcsolatom Vele? Sosem késő feltenni ezeket a kérdéseket.

A megosztások teljes tartalmát az alábbi linken lehet olvasni:

Szociális Testvérek Társasága

_mg_1832.jpg

NEK Titkárság

Fotó: Németh Kinga