Ima a bombázások idején

„Raghad nővér egy iraki kisvárosban született, és nem sokkal ezelőtt még menekült volt saját szülőföldjén, miután az Iszlám Állam 2014-ben lerohanta hazáját. Így emlékszik vissza az utolsó Moszulban töltött vasárnapra: »Bombázások közepette mentünk szentmisére, és csak nagyon kevés család volt ott« – meséli. »Énekeink a robbanások zajával és a jövő miatti félelmünkkel keveredett«. (…)

Raghad nővér fizika iránti szeretete – a teremtés építőelemeinek tanulmányozása – egyaránt összefonódik a természet iránti szeretetével és katolikus hitével. (…)

Úgy tervezte, 2014-ben megkezdi doktori tanulmányait, ám tervei szertefoszlottak, amikor 2014. június 4-én az Iszlám Állam elkezdte megszállni Moszult. »Emlékszem, épp tanítottam, amikor felszólítottak minket, hogy haladéktalanul hagyjuk el az iskolát. Nem tudtuk, mi történik. Egyszerűen mindent ott hagytunk. «

Az első kitelepítés csupán néhány napig tartott, ám a biztonság nem volt hosszú életű. Egy héttel később az Iszlám Állam folytatta a város megszállását. »Egész nap lőttek és bombáztak, éjjel-nappal, szóval semmi kétségünk nem volt, hogy az Iszlám Állam nem fog megállni az ajtónk előtt.«

Amint a terroristák elérték a környéket, a keresztények három lehetőséget kaptak: vagy áttérnek az iszlámra, vagy tiszteletadót fizetnek azért, hogy maradhassanak – de teljesen jogfosztottan –, vagy pedig megölik őket.

»Ez a keresztények számára azt jelentette, hogy egyáltalán nincs választásuk. El kellett hagynunk szülőföldünket azért, hogy a hitünket megőrizhessük. «

Rettenetes körülmények között hagyták el a várost: fegyverropogás vette körül őket, miközben menekültek. Az út, ami normális körülmények között, autóval mindössze húsz perc, négy órát vett igénybe gyalog.

»Az egyik oldalon az Iszlám Állam emberi álltak, a másik oldalon a kormányé. Harcoltak, mi pedig köztük haladtunk el.«”

A nővérnek minden végzettségét igazoló papírja a rendházban maradt, az Oktatási Hivatalt pedig megszállta az Iszlám Állam, és mindent megsemmisített. Három évvel később, amikor visszatérhettek Moszulba, egyetlen szobát találtak épen a házban: Raghad nővérét. Megtalálta benne a doktori tanulmányaihoz szükséges iratokat. Így esélye nyílt arra, hogy Amerikában folytassa tanulmányait.

„Amilyen nehéz volt eljutnia Amerikába, épp olyan nehéz volt mentálisan szembenéznie ezzel a helyzettel Raghad nővérnek, aki az USA és Irak közötti háborúban és politikai konfliktusban nőtt fel.

»Nem volt könnyű idejönni, főleg a sok-sok emlék miatt. Isten néha olyan helyekre hív, amiről nem tudjuk elképzelni, hogy tényleg ezt akarhatja. De velünk volt Irakban, amikor minden rettenetes volt.«

Bár nehéz neki távol lennie rendtársaitól és családjától, akik még most is veszélyben vannak, Raghad nővér ebben a helyzetben is, Amerikában is tapasztalja Isten közelségét. »Isten működik azokban az emberekben, akik segítettek nekem. Az emberek nagyon kedvesek, és ez arra indít, hogy jobb ember legyek. Sok amerikai akar segíteni, és nagyon bántja őket az, ami Irakban zajlik. Ez segít meglátnom, hogy végül is mindannyian emberek vagyunk. «”

Raghad nővér teljes történetét ITT olvashatod el.

A 2020. szeptemberére tervezett 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus egyik előadója Louis Raphaël Sako bagdadi érsek lett volna, aki bátran és határozottan felszólalt az Iszlám Állam ellen, és felhívta a közömbös világ figyelmét a menekültekre. Az ő történetét ITT olvashatod. Reméljük az új időpontban, 2021. szeptember 5-12 között is velünk tud tartani!

Forrás: Magyar Kurír; Domonkosnoverek.hu; Catholic.edu

Fotó: Catholic.edu